Bravúros gyorsasággal bonyolították le a rablásokat, majd heteken át tartó hajtóvadászat indult utánuk a 40-es években.
Egy archív újságcikkből megtudhatjuk, hogy milyen fejlett, furfangos taktikát alkalmaztak a 40-es években a betörők Budapesten. Az Esti Újság 1942. július 7-i számában így számolnak be a rablásokról és a bűnözők elfogásáról:
“Pár hét óta a rózsadombi villatulajdonosokat rettegésben tartotta egy titokzatos betörőtársaság. Az volt a trükkjük, hogy a délelőtti, vagy a koradélutáni órákban felhívták a villatulajdonosok személyzetét és gazdáik távollétében elcsalták őket hazulról, azután bravúros gyorsasággal kifosztották a villát. Tizennégy feljelentés érkezett a rendőrségre és minden esetben hasonló módszerrel dolgoztak a betörők.
A detektívek hiába hajszolták a tetteseket, míg aztán hétfőn délelőtt a Teleki-téren, ahol már annyi bűnöző került a rendőrkézre, elcsípték a rózsadombi villák fosztogatóit is.
Az ottani detektívkirendeltség embereinek feltűnt két gyanús ember, akik bundákat, arany- és ezüsttárgyakat kínáltak. Bekísérték őket az őrszobára, ahol először azt mondták, hogy egy rokonuk megbízásából akarják eladni az értékes holmikat. Álnevet mondtak be, de a főkapitányságon megállapították, hogy mindketten régi ismert bűnözők. Csetei Gyula, Skalecki Gyula 35 éves gyári munkások, akik a fogházban barátkoztak össze, fosztogatták a rózsadombi villákat s 20.000 pengő értékű zsákmányra tettek szert. A Teleki téren zsidó orgazdáknál adták el a lopott tárgyakat.
Az éjszaka a Ferencvárosban egy kis kocsmában a razziázó detektívek három fiatalembert találtak, akik az egyik asztalnál összebújva ékszereket nézegettek. Előállították mind a három suhancot a rendőrségre, ahol rövidesen beismerték, hogy az ékszerek betörésből származnak. Ujfalusi János, Frühauf József és Rauh Lajos volt kocsisok tizenhat betörést követtek el. Megunták foglalkozásukat és elhatározták, hogy könnyűszerrel igyekeznek pénzhez jutni.
A főkapitányságon mind az öt betörőt letartóztatták, orgazdáikat pedig keresik” – áll az újságban.
