A Koreai Kulturális Központban kíváncsiak voltak, hogy kik laktak a székházuk környékén korábban. A kutatómunkából hiánypótló kiállítás született.
A Frankel Leó utca Buda egyik leghangulatosabb része, ahol a múlt és a jelen összefonódik. Éveken keresztül naponta többször suhantam át bringával ezen a szakaszon, a belvárosból hazafelé tartva a San Marco utcai kis lakásomba. Amikor a bringaútról letérve ráfordultam a Frankel Leóra, minden alkalommal az jutott eszembe: milyen szerencsés vagyok, hogy errefelé lakhatok.
Buda ezen része a hangulatos kávézókkal, kis éttermekkel, a Gül baba türbével, a Lukács fürdővel, a Komjádi uszodával, a sárga villamosokkal, az épületek szépségével, kis macskaköves utcáival a mai napig elvarázsol. Ezért felkaptam a fejem, amikor az egykori CEU épületben működő Koreai Kulturális Központban helytörténeti kiállítás nyílt, A mi házunk, a mi utcánk címmel.
Egy koreai kultúrával foglalkozó intézménytől legkevésbé sem vártam, hogy ilyen nagy volumenű lokálpatrióta akcióba kezdenek, ami a helyi lakosságnak, időseknek és fiataloknak is érdekes lehet. Korábban a MOM Park mellett volt a központ, akkoriban számos eseményükön részt vettem, amik főleg a koreai kultúrát népszerűsítették. Mostani tárlatukkal nagyot nyitottak a magyar közönség felé: A mi házunk, a mi utcánk ugyanis új székházukat és annak környezetét mutatja be, rendkívül színesen és részletesen. A régi fotókból, az épületek tervrajzaiból megtudhatjuk, hogyan festett az egykor stratégiai fontosságú útvonal, a leírásokból, levéltári adatokból pedig a történetét is megismerhetjük.
A Frankel Leó utcát a 19. század közepéig Felhévíz utcának, utána néhány évtizedig Fő utcának (Hauptstrasse) hívták. Az 1880-as évektől a Zsigmond utca, majd a Zsigmond király útja nevet kapta, a II. világháború után egy darabig Kunfi Zsigmondról nevezték el. 1953-tól viseli a mai nevét.
A területet az időszámítás előtti korban is lakták, a rómaiak idejében a Frankel Leó út nyomvonalán vezetett az észak-déli föközlekedési út, az örtornyokkal és katonai épít- ményekkel szegélyezett limesút. Már ekkor létesültek fürdők a melegvízű források környékén. 1212-ben Buda külső határát II. András király “inter Budam et calidas aquas” (Buda és a meleg vizek között) állapította meg. Amikor Óbuda fejlődésnek indult, a két település közötti összeköttetést a régi római út biztosította. A középkor- ban a terület fokozatosan benépesült, és az itt fakadó hőforrásokról Felhévíznek nevezték el.
A környező dombok lankáin szőlőművelés folyt, a Duna vizére malmokat építettek. Fejlődött az ipar, az itt termelt borok miatt aktív kereskedelmi élet zajlott, a budai pünkösdi vásárokat itt rendezték meg. A virágzás a török hódítással ért véget, ekkor a magyar lakosság nagy része elmenekült. Helyükre többnyire németeket telepítettek, és Felhévíz területét Országútnak (Landstrass) nevezték el, arról a történelmi múltú útról, amely a mai Frankel Leó út, illetve a Margit körút vonalában haladt a budai vár Bécsi kapujáig.
A 20. század elejéig a környékre a kisvárosias utcakép volt jellemző, a földszintes lakóházak tágas udvarokkal épültek. A Rózsadomb még nagyrészt beépítetlen volt, de már a 19. század végén a Margit híd és a Margit körút építése komoly változást indított el, és idővel a környék arculata gyökeresen megváltozott. A körút menti négy-öteme- letes bérpaloták ekkor épültek. A régi omnibusz helyébe először lóvontatású, majd villamos vasút lépett.
Híres vendéglők is álltak itt: a Kisbuda vendéglőt archív fotók és egy régi interjú idézi meg, amit Meződi Alice-szal, az étterem egykori vezetőjével készítettek. Ez az interaktív elem még közelebb hoz minket a múlthoz, így azok is megismerhetik a Frankel Leó régi arcait, akik nem itt nőttek fel, és már csak a mostani formáját ismerik.
“Pontosan három éve, Magyarország és Dél-Korea diplomáciai kapcsolatfelvételének 30. évfordulóján, 2019 novemberében költöztünk a Frankel Leó útra. Az épület akkor már állt, 1992-ben irodaháznak épült, később a Közép-európai Egyetem vette birtokba és használta hosszú évekig. Otthonra leltünk itt, szeretjük a környéket, a Duna közelségét, a karnyújtásnyira emelkedő Rózsadombot, a fürdőket, így nemcsak a saját házunk, hanem az utcánk története is fontos számunkra.”– áll az üdvözlő táblán.
Otthonra leltek itt, és milyen jól tették!
A kiállítás ingyenesen látogatható március 31-ig.
Fotók: Farmosi Kira Róza
