2019 óta három kategóriában ítéli oda a II. Kerületi Önkormányzat az Év rendőre díjat, elismerve a helyi rendőrök áldozatos munkáját. Idén a vezetői kategóriában Somoskői Erika alezredes, hivatalvezető kapta az Év rendőre elismerést. A díjazottat kérdeztük a 37 éves pályafutásával kapcsolatban.
Mikor kezdett el érdeklődni a rendőri pálya iránt?
Gimnazista koromban orvos, vagy ügyvéd szerettem volna lenni, erre meg is volt minden esélyem, mivel Pécs egyik legjobb gimnáziumába jártam, és jó eredményeim voltak.
A családunk egyik jó barátja a Rendőrtiszti Főiskolán tanított, sokat mesélt a rendőri hivatásról. Nagyot fordult a világ velem, amikor megéreztem, hogy ez mennyire komoly segítő szakma, és elhivatottságot éreztem a pálya iránt. A szakmában eltöltött 37 év bizonyítja, hogy jó döntést hoztam.
Miután leérettségiztem a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban, Pécsett, a rendőrségen szerettem volna elhelyezkedni, de akkoriban vidéken még nem voltak női rendőrök.
Egy ottani százados látta rajtam az elszántságot, ezért azt ajánlotta, ha mindenképp rendőr szeretnék lenni, akkor költözzek Budapestre. Így kezdődött a pályám.
1986 októberében kerültem a Budapesti Rendőr-főkapitányság állományába.
Az első három évben utcai járőrként, őrmesterként dolgoztam. A Mosonyi utcai közbiztonsági parancsnokságon, a Belvárosi Női Közbiztonsági Alegységnél
50 rendőrnő dolgozott. Az alegység az akkor nagyon népszerű Linda című sorozat
után vette fel a Linda nevet, ahova én is kerültem. Hargitai Márta volt a
parancsnokunk, aki egyike volt az első női vezetőknek az országban. Az alosztály
olyan rendőrnőkből állt, akik érettségivel, minimum két alapfokú nyelvvizsgával rendelkeztek. Többnyire gyalogos járőrként, a belvárosban láttunk el szolgálatot.
Hamar elkezdtem szimpatizálni a bűnügyi szakterülettel, s mivel nagyon tetszett a nyomozói munka, így a Zseblopási alosztályra kerültem 1989. decemberben,
ahol 23 évet szolgáltam.
Óriási tapasztalata lehet ezen a téren! Ha tömegközlekedést használunk, mire figyeljünk, hogy ne legyünk a zsebtolvajok áldozatai?
Azt szoktam mondani, hogy két aggyal kell közlekedni. Ha el is ábrándozunk utazás
közben az egyikkel, az agyunk másik felével arra kell koncentrálni, hogy a közvetlen
testi környezetünkben lévő dolgaink meglegyenek. Úgy kell fogni a táskát,
becipzározni a zsebeket, eltenni a telefonunkat, hogy ebből ne legyen gond.
A tömegközlekedés a legnagyobb tere ennek a bűncselekménynek, aminek
az a lényege, hogy azt titokban követi el az elkövető, anélkül, hogy a sértett észrevenné.
Oda kell figyelni, ha indokolatlan lökdösődés van, vagy ha úgy érezzük, hogy túlságosan közel jön hozzánk valaki, illetve valamilyen szöveggel megpróbálja elterelni a figyelmünket.
Annak idején nem volt ennyi térfigyelő kamera. Milyen sikerrel fogtak el zsebtolvajokat?
Szép sikereket értünk el, miután megismertük az elkövetői kört. Nagyon hamar
kialakult bennünk az a képesség, hogy lássuk, ahogyan mozognak. Sok tettenérést
hajtott végre, szép eredményeket ért el az alosztályunk.
Az elmúlt 10 évben a II. Kerületi Rendőrkapitányságon dolgozik. Mennyire nevezhető a II. kerület biztonságosnak Budapest többi kerületéhez képest?
2013 májusa óta vagyok a II. Kerületi Rendőrkapitányság hivatalvezetője, ahol szolgálom
a kerületet és a kapitányságon dolgozó kollégáimat. Minden kerület rendőrkapitánysága főleg a saját körzetét figyeli. Nem szeretnék összehasonlításba bocsátkozni, mert minden kerületnek megvannak a maga sajátosságai. Igyekszünk a saját kerületünkben olyan közbiztonságot fenntartani, amely az itt élő lakosság szubjektív biztonságérzetét nagymértékben szolgálja.
Hivatalvezetőként talán kevésbé izgalmas a feladatköre, mint korábban?
Nyilván nem összehasonlítható egy nyomozói munkával a jelenlegi munkaköröm, de ettől függetlenül nem unatkozom, nagyon sokrétű, sok területet átfogó munkakör az enyém.
Azt szoktam mondani, hogy az agyam több kazettából áll, minden 5. percben egy másik kazetta tartalmához kell hozzányúljak, hogy az adott problémát kezelni tudjam.
Mennyire érte váratlanul a kitüntetés?
Váratlanul ér minden elismerés, de őszintén nagyon örültem neki, és nagyon sokat jelent a számomra. Nem vagyok kerületi lakos, de az életem nagy részét a II. kerületben töltöttem a munkám miatt. Az elismerés, hogy vezetői kategóriában az év rendőre lehetek a II. kerületben, számomra nagyon megtisztelő és megható is.
Mennyire állja meg a helyét az az előítélet, hogy a rendőrnők férfiasabbak?
Amikor a nők ezt a hivatást választják, tisztában vannak azzal, hogy ez nem kifejezetten egy női foglalkozás. Azokat a követelményeket, amelyeket ez a pálya igényel, mint például
a határozottság, természetesen elsajátítottuk. Viszont kétgyerekes anyukaként ugyanúgy jártam a gyermekeimért a bölcsődébe, a játszótérre, és ugyanúgy feleség vagyok otthon, mint a többi nő. Nem gondolom, hogy a magánéletemben keményebb lennék, mint bármelyik más nő a civil életben. A mai napig így érzem teljesnek az életemet, magánemberként és rendőrként.
