Egy igazi tehetséget nem lehet elrontani – vallja a sportszakember.
Mi a dolga annak a szülőnek, aki úgy érzi, hogy tehetséges sportoló lehet a gyerekéből? – kérdeztem idősebb Buzsáky Ákost, a Grund FC 1986 alapítóját, az egyesület ügyvezetőjét.
Azért fontos hangsúlyozni, hogy az idősebbet, mert felnevelt már egy élsportolót, a fiát, ifjabb Buzsáky Ákost, aki 20-szor lépett pályára a magyar válogatottban. A fia ugyan már visszavonult, de Buzsáky apuka továbbra is a gyerekekkel, az ifjú tehetségekkel foglalkozik, ezért természetesen a pályán találkoztunk. A Grund FC Budapest XVII. kerületében található, gyönyörű pályákkal, barátságos öltözővel és százötven, a labdarúgásért rajongó gyerekkel.
Amikor 1986-ban megalapította az egyesületet, az volt a célja, hogy az akkor négyéves fia mindig szem előtt legyen, amikor focizik?
Én 1986-ban egyáltalán nem gondoltam, hogy a fiam futballista lesz. Nagyon szerette a focit, de kövér kisgyerek volt, súlyos asztmával, az egyik szeme három és feles, a másik pedig kettő és feles volt. Csúnya fekete keretes SZTK-szemüveget hordott, azért olyat, mert rendszeresen eltörte vagy elvesztette, és a családi kassza nem bírt el ennél jobbat.
Azt mondja, hogy nem miatta alapította a Grundot, de Ákos már két év múlva itt játszott.
Igen, sőt, szerintem már az első évben itt focizott. Imádta a labdát, és látni lehetett, annyira szereti, hogy még az anyukájának sem passzolná át.
Azért lett belőle húszszoros válogatott, mert az édesapjának volt egy egyesülete?
Talán azért, mert testnevelő tanár voltam, és edzősködtem is. A gyerek reggeltől estig focizott, a nap 24 órájából legalább tízben, én pedig megtanítottam mindenre, amire kellett, és azt is el akartam érni, hogy örömét lelje a játékban.
Mit javasol azoknak a szülőknek, akik nem tudnak vagy nem akarnak egyesületet alapítani, de úgy érzik, hogy tehetséges a gyerekük? Mit csináljanak?
Járják körül a lehetőségeket, és tegyenek meg mindent azért, hogy sokat focizzon a kisgyerek. A grundok és a pályák fogynak, és ezeket kell valahogy pótolni nekik. 1986-ban még az volt a szokás, hogy a gyerekek 12-13 éves korukban jelentkeztek az egyesületeknél, és vagy kiválasztották őket, vagy nem. Én viszont már akkor abban hittem, hogy korábban kell kezdeni, és ezért nagycsoportos óvodások számára kezdtem intézményes keretek között labdarúgást oktatni. Ma már egy gyereknek óvodáskorban el kell kezdeni focizni, mert nem elég 12 évesen, és ehhez kell találni egy megfelelő helyet.
Honnan tudja egy, a focihoz nem értő szülő megállapítani azt, hogy jó helyre, jó egyesületbe, jó csapatba viszi a gyerekét?
Sajnos mindent megteszünk azért, hogy a szülők ne tudják ezt. Az akadémiák, a tehetség- és körzetközpontok vannak előtérbe helyezve, ahol nincs meg az a mennyiségű labdaérintésszám, és az olyan szintű egyéni képzés, ami szükségeltetik. Ezt mi sokkal egyszerűbben megoldjuk már 40 éve. A Grundnak mindig volt partneriskolája, például ahol tanítottam, és ott alakítottunk focis csoportokat. Ez azért jó, mert amikor beíratják elsőbe a kicsit, akkor annak minden nap lesz egy fociórája, amit egy labdarúgó-szakedző tart. Plusz ott vannak az órák közti szünetek, így szinte az egész napot végig focizzák, és megvan ez az autodidakta rész is, amiből a magyar labdarúgás kinőtte magát az 1900-as évek elején. Aztán a kisgyerek harmadikos korában, amikor már tud két egyeneset rúgni a labdába, megkeresi a szülőt egy akadémia vagy egy tehetségközpont, és ő el fogja innen vinni a csemetéjét. Miközben én a 16 évest sem szeretném elengedni, mert tudom, hogy az akadémiáknál mi történik.
Térjünk oda vissza, hogy a szülő, aki nem szakember, honnan tudja, hogy jó helyen van a gyereke? Mikor viselkedik jól és okosan a szülő?
Van egy olyan álláspont, hogy egy tehetséget nem lehet elrontani, tehát a szülőnek nem kell ezt tudományos szinten átgondolni, meg nem is kell elhinni azokat, amiket én javaslok vagy mondok. Sokat focizzon, mert akkor nem tudják elrontani, és akkor ő jó focista lesz. Ráadásul, ha a Jóisten megsegíti, és jön egy olyan bácsi, aki egy kicsit is ért hozzá, és szereti, akkor végképp nem lehet gond. De a sok foci nem azt jelenti, hogy a hatévesnek van heti egy vagy kettő edzése, és szegény anyuka meló után ötre idehozza, majd hatig itt játszik, és utána legközelebb a következő héten lesz majd tréning. Ennél sokkal több időre van szükség, ha a gyerek ezt igényli, és ezt kell biztosítani neki.
Sorozatunk következő részében a Grund FC egyik utánpótláskorú tehetsége és az édesapja beszél majd arról, hogy miért szeretik a focit, milyen áldozatokat kell hozni a sikerért, és hogy milyen karrier állhat a fiatal fiú előtt.
