Szinte egyidőben lett jogász és író Földvári-Oláh Csaba, aki a Klebelsberg Kúria Művésztükrének vendége volt. Ebben a sorozatban Mirtse Zsuzsa József Attila-díjas író, költő hívja a tükörfelszínen túli utazásra a művésztársait. Földvári-Oláh Csabának 2025 novemberében jelent meg ötödik kötete, amely a Rúzsát, a Magyar mágust, a Centrált és az Apályt követte.
Az új regény, a Szeánsz az 1890-es években játszódik, és egy rejtélyes halálesetet dolgoz fel. Egy hipnózis kapcsán veszélybe kerül egy nemesi család huszonéves lányának élete. A történet visszarepít az 1900-as évek fordulójának budapesti éjszakai életébe, a kávéházak, varieték, orfeumok világába, amelyek hátterében ott voltak a hipnotikus szeánszok. A mű egyszerre lélektani krimi, történelmi regény és rejtély thriller. Földvári-Oláh Csabát a könyvbemutató előtt kérdeztük.
Íróból lett jogász, vagy jogászból lett író?
Egyszerre a kettő, mert egyidőben végeztem nappali tagozaton a jogi és a bölcsészkart. Már ügyvéd voltam, amikor megjelent az első regényem, de azt megelőzően volt egy irodalom professzorom, akinek meg mutattam az írásaimat, és aki segített, hogy elinduljak ezen a pályán. Tehát tényleg egyszerre történt, és mind a kettő olyan dolog, ami része az életemnek. Nem tudnám elképzelni, hogy csak ügyvédkedek, vagy csak író vagyok, és az írásból élek.
Mit ad a jogászi hivatás mellé az, hogy közben író is?
Talán a beleérzőképességem erősebb, mert íróként nagyon figyelem az emberi kapcsolatokat, az emberi működést. És ez nyilván számít még az üzleti, jogi munkában is, mert biztos, hogy egy üzleti tárgyaláson van ennek szerepe. De ha fordítva kérdezné, akkor azt mondanám, hogy a tényszerűség jön a jogászi hivatásból. A mostani regényem, a Szeánsz is századfordulós történet, és ezt a korszakot, az 1890-es éveket elég jól ismerem. A hitelesség, a tényszerűség, a történeti dokumentumok feldolgozása fontos feladata az ügyvédnek, és ez segít az írói munkámban.
Miért éppen a XVIII. század végéről, a XIX. század elejéről ír?
Nagyon szeretem ezt a korszakot, mert szerintem ez volt Budapest hőskora, a millenniumi építkezésekkel akkor lett világváros belőle. Illetőleg ebben az időszakban jelent meg a hírsajtó, ami ennek a mostani regényemnek, a Szeánsznak nagyon fontos eleme. Vagyis hír alapú lett a sajtó, és ekkor indulnak el azok a lapok, amelyek a hírre alapoznak. A regényem főszereplője egy riporter, és ez a szakma is akkor alakult ki, tehát ez a sajtó hőskora. Ez az időszak mindig nagyon érdekelt, nem véletlenül írtam a Centrálban is erről, és most is, az új regényemben, a Szeánszban.
