Éva több mint 50 éve jár a Lukácsba. Minden nap leússza a maga hosszait a napozóterasz oldalán lévő “férfi” medencében, utazásain és betegségein kívül csak a Covid-szünet tarthatta vissza. Ez az ő klubja, minden délelőtt. És nem csak az övé.
A Lukács nagyon régóta intézmény: a testedzés mellett filozófiai-politikai szalon, elképesztő udvarlások és barátságok helyszíne. Legendáké a rengeteg hírességről, akik nem is oly rég még itt fogadták udvartartásukat. Sztorik lengik be a helyet azokról, akiknek kicsit vagy nagyon az otthonuk volt ez a Frankel Leó utcai intézmény az óriásplatánok árnyékában. Nézzék csak:
A Lukács az ötvenes évek szűk levegőjében vált kultuszhellyé a művészek, tudósok, hírességek körében. Ennek a világnak gyógyulni vagy pihenni vágyó vízkedvelő sztárjaira nagyon büszke volt a fürdő. A színes társasági élet igazán izgalmas volt.
Professzorok udvaroltak diáklányoknak, művészeti és filozófiai kérdéseket vitattak meg két hossz között az úszók, az ellenzéki értelmiségiek itt cseréltek értesüléseket és persze szájról szájra jártak a legfrissebb és legszaftosabb pletykák. Mint például az, amikor a már erősen öregedő, világ életében szoknyabolond színészóriás a Rádió liftjében belecsípett a fiatal szerkesztőnő fenekébe, miután a Lukácsban jól megnézte magának az említett domborulatot.
A hírességeket egyébként igencsak nagy becsben tartotta a Lukács. Az állandó vendég Kodály Zoltánnak állítólag még azt is megengedték, hogy cikkcakkban ússzon. De a 21. században is láthattunk-láthatunk itt neves művészeket, például Presser Gábort, Kern Andrást vagy Gálvölgyi Jánost.
A Lukács történetéről, a kezdetekről és a világhír felé vezető útról cikkünk 2. részében olvashatnak majd. Megtudhatják például, hogy az itteni termálforrások mire jók, és milyen extrém célokra is használták őket a középkorban.
