Nem elég a tehetség, a játék szeretete és a lelkesedés is elengedhetetlen.
A Grund FC 11 éves sportolója, Kurusa Péter János még nem igazán döntötte el, hogy focikapus akar-e lenni, vagy inkább a mezőnyben játszana. De megteheti, hogy gondolkodik, hiszen mindkét poszton kiemelkedően teljesít, és örömét leli a játékban, akár itt, akár ott kap szerepet. Peti most úgy gondolja, hogy majd 16 éves kora környékén kell ezt a nehéz döntést meghoznia. Abból azért lehet következtetni a jövőjére, hogy a kedvenc játékosa a már visszavonult remek olasz kapus, Gianluigi Buffon, viszont a felnőtt karrierjét a spanyol bajnokságban képzeli el.
Elő szokott fordulni, hogy a meccsen kimehetsz a kapuból a mezőnybe egy kicsit focizni?
Igen, általában így szokott történni, mert a bajnoki meccsekre két kapussal megyünk, és mindketten egy-egy félidőt védhetünk. A másik félidőben kimehetek a mezőnybe.
Ki a jobb, te vagy a másik kapusotok?
Szerintem mindketten jók vagyunk. Ő is nagyon jó kapus.
Diplomatikus válasz, amiből látszik, hogy már nyilatkozni is ügyesen tudsz. Akkor inkább arról kérdezlek, hogy melyik posztot miért szereted.
Ha kapus vagyok, nekem az a jó, hogy kivédhetem a labdát, és mindig nagyon várom, hogy támadjon az ellenfél, jöjjön a labda, én meg kivédhessem a lövésüket. A mezőnybe meg azért szeretek kimenni, mert jó lenne gólt rúgni, meg jókat passzolni, gólpasszt adni.
És szoktál gólt rúgni?
Ritkán, de szoktam, és néha gólpasszt is adok.
A csapattársaid mit szeretnek jobban, ha beállsz a kapuba, vagy ha kimész a mezőnybe?
Inkább azt, ha beállok a kapuba, mert azt mondják, hogy jó kapus vagyok.
Aki még sosem védett, az nem érti, hogy miért jó kapusnak lenni, hiszen erőseket lő az ellenfél, ettől fáj a keze, lába, és néha orrba is rúgják. Mi a szép ebben?
Szerintem a kapus feladata nehezebb, mint a többi játékosé. Nem könnyű kivédeni a jó lövéseket, mondjuk a felső sarokból, és ha sikerül, akkor az nagy öröm. A kapus a legfontosabb tagja a csapatnak.
Akkor azt már tudjuk, hogy mi a különbség a kapus és a mezőnyjátékos között. De miben más az osztálytársaihoz képest az a gyerek, aki rendszeresen sportol?
Lehet látni, hogy többet mozgok, mint a nem sportoló gyerekek, akik csak úgy sétálgatni szoktak, meg nem nagyon csinálnak semmit.
Mennyi idődet viszi el a foci egy héten? Hányszor kell jönni edzésre?
Hetente ötször van edzés, hétvégén meccs, és vasárnap egyéni edzés is szokott lenni.
Ha ez már most ilyen sok munkát és lemondást igényel, akkor miért csinálod? Miért nem sétálgatsz úgy, ahogy a többiek?
Mert amikor még kicsi voltam, olyan kettőéves koromban megtetszett a foci. Igazából még járni sem nagyon tudtam, de a kezemmel már paskolgattam a labdát. A bölcsődében is azzal telt az idő, hogy amikor csak lehetett, passzolgattunk az egyik haverommal. Amikor meg óvodás lettem, akkor kimentük a „betonkőre”, és a nagyok ellen játszottunk. Már akkor éreztem, hogy focista szeretnék lenni.
Szép poszt a kapusé, de nehéz is, mert nagy rajta a felelősség. Volt úgy, hogy miattad kapott ki a csapat?
Igen, egyszer kaptam egy potyagólt, és azzal kezdődött az egész. Utána jött a többi gól, és kikaptunk. Nagyon szomorú voltam, de már megtanultam, hogy ilyenkor tovább kell lépni. De ha mondjuk a világbajnoki döntőről van szó, akkor azért más a helyzet.
Szoktál álmodni fociról?
Persze, olyanokat, hogy megnyerjük a világbajnokságot, megnyerjük a Bajnokok Ligáját, meg ilyesmiket. Van, amikor kapus vagyok az álmomban, és van, amikor mezőnyjátékos. De ez mindegy is, az a fontos, hogy játszom, és hogy mi nyerünk.
Mit üzensz azoknak a gyerekeknek, akik nem sportolnak, nem fociznak rendszeresen?
Hogy gyorsan kezdjenek el sportolni, és akkor meglátják, hogy milyen jó, mindegy, milyen sportágat választanak. Én a focit szeretem, ami nagyon sok boldogságot ad nekem.
Petit senki nem presszionálta, nekem ez eszembe sem jutott, mert én nem fociztam – veszi át a szót az édesapja, Kurusa János. Úgy szoktam mondani, hogy Petire rátalált a foci. Amíg a többi nagycsoportos korú gyerek mászókázott, meg szaladgált a játszótéren, a fiam a hóna alá vette a labdát, és be akart állni a nagyobbakhoz „meccsezni”. Nekem kellett megkérdezni őket, hogy beveszik-e a csapatba. Számomra erős jelzés volt az is, amikor egyik este már vittem volna haza a játszótérről, mert anyu várt minket, de Peti azt mondta, hogy várjak még egy kicsit, mert eddig nem tudta lábbal beemelni a labdát a kosárlabdapálya kosarába, és nem szeretne így hazamenni. Erre kétszer egymás után betalált lábbal a kosárba, pedig akkor még olyan kicsi volt, hogy kézzel meg sem próbálta ezt. Az első meglepetés után azt mondtam neki, hogy ha mindig így állsz ahhoz, amit csinálsz, legyen az tanulás, sport, vagy bármi, akkor biztos, hogy abban sikeres leszel.
Nem bánná, ha a focista lenne a fiából?
Nem, de nagyon sokat kell ezért dolgoznia, mi meg mindent megadunk neki, amit csak tudunk. Viszont úgy gondolom, két lábon kell állnia, hogy legyen alternatíva, ha a sport nem jönne be, és ezzel nem is lesz gond, mert jó tanuló a gyerek.
Mit gondol a 11 éves Péterről Buzsáky Ákos, a Grund FC ügyvezetője? Mi az, amit a fiatal játékosról elmondhat a jelenlétében?
Elsősorban a labdarúgáshoz való hozzáállásában és a játék iránt érzett szeretetében emelkedik ki a többiek közül. Persze, az is nagyon fontos, hogy ki milyen gyorsan szalad, és mennyire ügyes a labdával, de azt is nézzük, hogy áll a sportághoz, mennyire képes elviselni a nehézségeket, a csapattársait és az edző bácsit. Petiben megvan a szeretet, a jó hozzáállás és a lelkesedés. Mert, ugye, azt minden gyereknek mondhatom, hogy fuss, ugorj, siess, de azt, hogy szeress, lelkesedj, hiába kérném tőlük. Ha valakiben ez megvan, akkor abból a gyerekből mindent ki lehet hozni, és még bármi lehet belőle. Peti pontosan ilyen.
