Gondolta volna, hogy a Fő utca egyik legszebb házában a legenda szerint még a híres hódító, Casanova is járt?
A Fő utca ikonikus épülete mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne állnánk meg csodálni, legalább egy kósza pillanatra. A rokokó stílusú ház az én kíváncsiságomat is felkeltette, hiszen szinte minden nap elsétálok előtte, így az archívumokban elmerülve hosszú ideje olvasgatok róla és azt kell, hogy mondjam, a ház múltja legalább annyira izgalmas és lenyűgöző, mint az épület szépsége.
A Fő utca népes utca volt a középkorban is, hiszen két külvárost, a Halászvárost és a Szent Péter városrészt kötötte össze. Sok kisiparos lakott itt: asztalos, serfőző, ezüstműves, csizmadia, szabó, kovács, bognár, kötélverő és nyomdász is. Ők már eltűntek, egyedül a kedvenc cipészünk tartja a frontot a Fő utcában, az elődök emlékét idézve. Ebben az utcában működött a Lujza Gőzmalom és Ganz Ábrahám vasöntödéje is, itt volt Buda legöregebb gyógyszertára, a Fekete Medve és Buda legnagyobb könyvesboltja, a Toldy Könyvkereskedés is itt szolgálta ki vevőit. Igazi kereskedelmi központ volt az utca, ahol számtalan jó konyhájú fogadó várta a vendégeket.
A Barna Oroszlán, a Három Nyúl, az Aranyhajó mind kedvelt helyszínei voltak az éhes közönségnek és a szociális, kulturális életnek. Mézeskalács sütöde is működött a Batthyány tér 4. szám alatti házban, ami a 18. század második felétől már Fehér Kereszt Fogadóként üzemelt tovább és ezt ismerjük ma úgy, mint a Casanova-ház. A fogadót a Tirolból Budára települő Falk család Hochenreuther János György kőművestől örökölte. A Fehér Kereszt Buda egyik legkedveltebb vendéglátóhelye volt, innen indultak a Bécsbe tartó postakocsik, és itt tartották az első budai színielőadásokat is az 1760-as évek végén.
A korabeli források beszámolója alapján nagy táncmulatságokat, hangversenyeket is rendeztek az épületben, gyakran játszott itt Bihari János cigányprímás is, aki játékával Liszt Ferenc és Beethoven elismerését is kivívta. 1810 és 1812 között még a budai lottóhúzásokat is itt rendezték meg. Falk igen tekintélyes vagyonra tett szert élete során: ő bérelte például 1767-től a Pestet és Budát összekötő hajóhidat, ahol olyan vámot szedett, hogy mindkét város, de még a vármegye is panaszt tett miatta a Királyi Kamaránál.
A Fehér Kereszt Fogadóban – későbbi Casanova-házban – még II. József császár és Mária Terézia is megszállt, akiről azt pletykálták, hogy titkos szerelmi légyottjait is itt tartotta, a többi között Grassalkovich Antallal. És hogy honnan kapta a nevét a ház? A legenda szerint a nagy kalandor, Casanova is járt itt. Méghozzá 1782-ben szállt meg a házban, ahol egy pincérlánnyal szerelembe esett, olyannyira, hogy meg akarta szöktetni őt a vőlegényétől. A légyott vége párbaj lett volna, a történet egyik verziója szerint Casanova viszont köszvényére hivatkozva inkább elállt a lányszöktetéstől. Egy másik verzió szerint a párbaj létre sem jött, mert a pincérlány vőlegénye jól helybenhagyta a csábítót. Casanova a legenda szerint Budára is a betegsége miatt érkezhetett: a kalandor 1782-ben megszökött az inkvizíció elől a velencei börtönéből – útban a mai Csehország felé, Budán állt meg, hogy a rabságban szerzett betegségeit, leginkább köszvényét, a budai hévizekkel gyógyítsa.
A ház földszintjén sokáig működött a Casanova Bár, ahol emléktábla hirdette a legendát:
„Korabeli feljegyzések és szájhagyományok szerint a vendégfogadót neves személyek is látogatták, többek között II. József császár, József nádor, valamint a roccoco kor legendás alakja, Giovanni Jacopo Casanova”.
A ház előtt a süllyesztett járda a Batthyány tér egykori szintjét mutatja, ami akkoriban jóval alacsonyabban volt, mint most. Az 1838-as, majd az 1876-os árvíz idején – fényképek tanúsága szerint – az épület udvarán csónakáztak a lakók a Duna vizében. Most szerencsére már nem kell ettől tartanunk.
A ház gyakran váltott tulajdonost: az épületet árverésen, 1816. január 16-án 52 600 forintért vásárolta meg Diestinger József budai ácsmester és neje, Wichstl Erzsébet. Ezután vált a fogadó lakóházzá. 39 évvel később Jakobsohn Károly ácsmester tulajdonába került a ház, aki csődbe ment, tőle Fischer Jakab bőrgyáros, Víziváros egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgára vásárolta meg az épületet, aki rá 3 évre el is hunyt. Egyik fia, Fischer Sándor híres irodalmár lett, ő fordította németre Az ember tragédiáját, de ő is hirtelen hunyt el, csakúgy, mint a bőrgyáros egy másik fia, aki öngyilkos lett fiatalon. Innentől elátkozott háznak nevezték a környékbeliek a Casanova-házat.
A 20. század elejére 80 egyszobás lakás üzemelt az épületben, ahol szörnyű körülmények között éltek a bérlők. Újabb tragédiák követték egymást a házban: 1910-ben Nánási Zsófia cselédlány megmérgezte magát, 1925-ben Bakos Jánosné napszámos levetette magát az emeletről, 1934-ben pedig Csádi Jenőné varrónő ivott heresőoldatot (rozsdafoltok tisztítására szolgáló sav) öngyilkossági szándékkal. 1935-ben Ábrahám Jenő pincér el akarta hagyni élettársát, Tóth Áronné mosónőt, aki ezt nem bírta elviselni, így amikor a férfi összecsomagolta holmiját, hogy elköltözzön, a nő maró hatású lúgkőoldatot öntött az arcába. És még nincs vége! 1937-ben Kerepessy János festőművész az elvált feleségével való vitát követően a függőfolyosón, a lakók szeme láttára vágta fel az ereit egy borotvával.
Az épület földszintjén a ’60-as években nyílt meg a korábban már említett Casanova Bár, ahol maga a király, azaz Zámbó Jimmy is fellépett, itt kezdte a karrierjét. A bár bezárt, de kívülről még csodálhatjuk ezt a lenyűgöző épületet, ami előtt mindig jó elsétálni – a történetek ismeretében már egy kis borzongással elvegyült csodálattal a szemünkben.
