A fás budai vendéglőudvarok és kertek zsúfolva voltak már déltájban, este pedig alig lehetett szabad asztalt kapni, amikor munka után megindultak a pesti tömegek a budai kerthelyiségek felé.
1927 és 1928 nyara rekkenő hőséget hozott az egész országban, amiről a korabeli lapok is beszámoltak. Most, a légkondik korszakában nehéz elképzelni, milyen lehetett, amikor még jéggyárakból szerezték be az emberek a jeget, hogy átvészeljék a kritikus napokat. Sokaknak csak a Duna vize, az ingyenstrand, az uszoda és a budai vendéglők fás kerthelyiségei adtak menedéket, amikor a hőmérő 35 fok feletti értékeket mutatott. Aki tehette, megindult a Balatonra, ahol rekordgyorsasággal foglalták le a kiadó szobákat, így ez is csak kevesek kiváltságaként jöhetett szóba, ráadásul a zsúfolt vonatokon utazni akkoriban sem volt kellemes élmény, a technológia vívmányai nélkül.
“A kánikula, amelyhez hasonló harminchat év óta nem volt a fővárosban, teljesen megváltoztatta Budapest képét. Az elviselhetetlen hőség pénteken kezdődött és egyre fokozódott, úgyhogy vasárnap és hétfőn már pusztító arányokban lépett fel. Vasárnap kihaltak, üresek voltak az utcák, a bérházak ablakaira égetően tűzött a nap, és mindenki igyekezett ki a szabadba, a budai hegyekbe, vagy a strandra. Ilyen körülmények között már a korai órákban sem lehetett jegyet kapni, és Budapest, amelynek fürdőváros jellege van, a vasárnapi napon, mint fürdőváros teljesen megbukott. Többszázezer ember rohanta meg az uszodákat és strandokat, de csak hetvenezret tudtak a strandok befogadni.
A nagy melegben sokan bemerészkedtek a Dunába, olyanok is, akik nem tudtak úszni, és közülük többen elvesztették a lábuk alól a talajt és megfulladtak. A vasárnapi kánikula nagy munkát adott a mentőknek, a dunai motoros mentőőrségeknek, amelyek egész nap szolgálatban voltak. A motoros mentőcsónakok vasárnap két nőt mentettek ki a vízből, Kégler Róza szövőnőt, és Sternberger Izolda tisztviselőnőt, akik fürdés közben majdnem belefulladtak a Dunába.
A vasárnapi rekkenő hőség után az emberek azzal vigasztalódtak, hogy a meleg csökkenni fog, ahelyett azonban a kánikula fokozódott és a Meteorológiai Intézet jelentése szerint a meleg 38 fok Celsiust jelzett. Hétfőn délelőtt a hőség Budapesten és Túrkevén 37,2 fok Celsiust ért el, a késő délutáni órákban azonban az már elérte a 38 Celsius fokot.” – írták a Magyar Hírlap 1928. július 17-i számában.
Az utakon is megnőtt a balesetek száma, hiszen a hőség miatt kevésbé voltak éberek az emberek, sokan kaptak napszúrást vagy lettek rosszul vezetés közben. Ugyanakkor több üzlet is felvirágzott a hőség miatt, megnőtt a kereslet a légies, könnyű anyagokra, a napernyőkre, jégre, a fagylaltra és a budai vendéglők is jókorát szakítottaka melegnek hála.
“Pénteken már a közönség berendezkedett a trópusi melegre. Előkerültek a legkönnyebb nyári ruhák, szalmakalapok, a nők fehér és színes ruháitól és napernyőitől valósággal kivirágozták a járdák. Mindenki nyáriasan öltözik, az utca árnyékos oldalát keresi. A kávéházak, vendéglők, strandok is csak a második nap vették komolyan a hőséget és már kora reggel megteltek az uszodák, csónakházak, strandok.
A kávéházakban kora délelőtt fő fogyasztási cikkek a fagylalt, jeges frissítő italok, a ventillátorok zúgnak a kávéházakban, irodákban egyaránt, a villamosoknál nyitott ablakok várják a közönséget, mégis mindenki a peronok levegősebb zugait keresi. A fás budai vendéglőudvarok és kertek zsúfolva vannak már déltájban, este meg alig lehet helyet kapni, amikor a munka befejeztével megindul a pesti közönség áradata a budai kerthelyiségek felé. A sör, ásványvíz, jég példátlan mennyiségben fogy mindenütt” – írták a Pesti Napló 1927. június 4-i számában.
