Az Eurocine a filmes szakma egyik legjelentősebb kiállítása volt az utóbbi időben. A tapasztalatokról kérdeztük Basa Balázs helyszínkutatót, a Kodolányi filmturisztikai kutatócsoportjának tagját.
Milyen benyomásokkal tért haza az eseményről?
Egyértelműen jóleső gondolatokkal és érzésekkel távoztam. Egy olyan hiánypótló rendezvényen lehettem, amelyet eddig ilyen formában még nem rendeztek meg idehaza. Magas színvonalú szakmai előadások és világszinten is kiemelkedő kiállítók vettek részt a kétnapos programon. Látványos és érdekes installációkat, valamint standokat fedezhettünk fel. A közönség testközelből kaphatott ízelítőt a filmgyártás világából. A digitális technika fejlődését mindenki megcsodálhatta, a LED-screen technológia bemutatóitól kezdve egészen a virtuális világ káprázatos megoldásaiig. Személy szerint annak is külön örültem, hogy szerzőként új könyvünk, a Filmturizmus a Kárpát-medencében iránt komoly érdeklődés és kereslet mutatkozott.
Filmtörténeti helyszínkutatóként milyen szempontból volt különösen érdekes a rendezvény?
Az első napon a szervezők külön, meghirdetett, ám zártkörű szakmai találkozót tartottak a filmiparban dolgozó helyszínkeresők (location scoutok), kutatók és helyszínmenedzserek számára. Ez nagyon jó kezdeményezés volt, mert gyakorlatilag egyenként bemutatták nekünk az összes olyan szakmai partnert, akik kiállítóként vagy gyártó cégként voltak jelen, ugyanakkor forgatási helyszínként is fontos szerepet töltenek be. Gondolok itt a filmstúdiókra és az idegenforgalmi szereplőkre, például szállodaláncokra és más turisztikai szolgáltatókra. Nagyon hasznos beszélgetések és bemutatkozások zajlottak.
A Kodolányi János Egyetemen folytatott munka hogyan kapcsolódik ezekhez a tapasztalatokhoz?
Megpróbáljuk majd a látottakat, hallottakat és benyomásokat beépíteni a jövő magyarországi filmföldrajzába, valamint az új előadásokba és szemináriumokba egyaránt. Nagyon fontos, hogy az érdeklődő hallgatók tisztában legyenek azzal, milyen trendek érvényesülnek idehaza a filmiparon belül egy-egy forgatás során, különösen a helyszínek kiválasztása és megjelenítése tekintetében. Hogyan tud például érvényesülni a zöldtudatos szemlélet a helyszínkeresésben, illetve miként kapcsolható össze az ökoturizmus egy produkció filmipari lábnyomával.
A szakmai konferenciákon is rendszeresen szerepel előadóként. Mit tapasztal, mennyire nő az érdeklődés a filmturizmus témája iránt?
Úgy veszem észre, hogy az érdeklődés folyamatosan emelkedik. Nemcsak filmes szakemberekkel találkozom, hanem a turizmus más szektoraiból érkezők is egyre kíváncsibbak a hazai filmgyártásban rejlő lehetőségekre és kapcsolódási pontokra. Például arra, hogy az aktív turizmus vagy a természetjárás programjai, útvonalai milyen filmes lenyomatokkal, emlékekkel vagy akár helyben maradt filmes díszletekkel kapcsolhatók össze egy-egy régióban. De a gasztro- és borturizmus részéről is érzékelhető egy tudatosabb érdeklődés a filmgyártás és a filmforgatások iránt.
Az elmúlt évek szakmai munkásságából mit emelne még ki, amely az EuroCine kiállításhoz is kapcsolódik?
Filmtörténeti helyszínkutatóként nagyon fontosnak tartom, hogy a filmes múlt, valamint az a jól felépített kapcsolati háló, amely az egyes forgatási helyszínek tulajdonosai, üzemeltetői, bérlői és a helyszínkeresők között kialakult, ne vesszen el. Azok a helyszínek, amelyek mára filmturisztikai értékként épültek be a köztudatba, és amelyekre magam is többször felhívtam a figyelmet különböző publikációimban, például az Itt forgott – Alapfilmek térképen sorozatban, a jelen számára is kínáljanak alternatív forgatási lehetőségeket a filmes szakma szereplőinek. Ezt próbáltam hangsúlyozni a fiatalabb kollégáknak is a rendezvényen.
A helyszínkeresők felelőssége hatalmas. Azok a motívumok ugyanis, amelyeket ők találnak meg egy-egy film számára, a forgatást követő években akár jelentős mértékben is befolyásolhatják, meghatározhatják az adott település vagy turisztikai régió idegenforgalmi arculatát.
Mit vitt magával az EuroCine tapasztalataiból?
Szükség van intenzív szakmai párbeszédre és még több ilyen jellegű rendezvényre. A filmipar ma globálisan behálózza a világot, Magyarországon pedig különösen erőteljesen jelen van. Az, hogy a magyar közönség közvetlenül megtapasztalhatta a filmvilág szereplőinek ilyen szintű bemutatkozását, segíthet abban, hogy erősödjön a civil lakosság bizalma a köztéri és utcai forgatások iránt. Ezen a területen ugyanis még mindig tapasztalható bizonyos lemaradás, illetve gyengébb kommunikáció.
Másfelől a kiállítás véleményem szerint közelebb hozta a fiatal pályaválasztókat a filmgyártás világához. Számos érdekes előadást hallgathattak meg, amelyek során tapasztalt szakemberek meséltek arról, hogy a film világa folyamatosan várja az újabb és újabb, agilis, a szakmában elhelyezkedni vágyó fiatalokat. Motivációs lehetőségként az EuroCine rendezvény kitűnően vizsgázott.
