Hűvösvölgyi út 64. – innen indult világhódító útjára a Macskafogó, a Vuk, a Mézga család és itt született Magyarország első Oscar-díjas filmje is. A Pannónia Stúdióban a felújítás után ismét filmesek kezdtek dolgozni, de az épület őrzi a nagy elődök örökségét is.
A Pannónia, vagy ahogy a korabeli művészek becézték, a „Pancsi” a szocreál egyik leghíresebb épülete, amely Gádoros Lajos és Mühlbacher István tervei alapján épült 1954-ben. A műemléki védettséget élvező épületben működött Magyarország első szinkronstúdiója. Speciális, dupla falú, hangszigetelt termekben zajlott a munka, amelyek rezgésmentes betonpadlója rugókon állt, hogy semmilyen zaj ne szűrődhessen be a külvilágból. A nagyteremben 60 tagú szimfonikus zenekarok játszottak a vetítővászon előtt, a zenészeket a karmester a film ritmusának megfelelően dirigálta.
Az épület a rendszerváltás után pusztulásnak indult, egészen a magánfinanszírozással megvalósult, 2017-ban befejeződött felújításig. A rekonstrukció során igyekeztek megmenteni a régi díszítőelemeket, így azt a falat is, amin az egykori munkatársak – Sinkovits Imre, Csákányi László, Psota Irén és több száz más művész – aláírása szerepel.
A szinkron mellett a Pannóniában volt a magyar animáció bölcsője is. Itt készültek a rendszerváltás előtti animációs nagyjátékfilmek, köztük a legendás Macskafogó. A filmet, amelynek műfaja „bűnügyi filmvígjáték”, 1986. október 2-án mutatták be. Forgatókönyvírója Nepp József, rendezője Ternovszky Béla volt. A kritika fanyalogva fogadta, de a nézők imádták. Olyan szállóigévé vált mondatok származnak innen, mint: „Nyomják meg a piros gombot, és nyugodjanak békében…”, vagy „Mehetünk vissza a balettbe ugrálni…”. Hogy ezeket vajon Nepp József írta-e, vagy a szereplők improvizálták, nem tudjuk. De az biztos, hogy az alkotók saját örömünkre, szinte csak lelkesedésből csinálták a Macskafogót; erről Ternovszky Béla mesélt egy interjúban, ahol azt is elmondta, hogy amikor a film moziba került, gyakran taps tört ki a vetítés végén. Szerinte a siker egyik titka, hogy a legjobb színészeket tudták megnyerni a feladatra, akik előre felmondták a szöveget, erre igazították rá a rajzokat – vagyis pont fordítva dolgoztak, mint ahogy azt például a nagy amerikai stúdiókban csinálták.
Rendhagyó volt és a Pannóniában készült Magyarország első Oscar-díjas alkotása, “A légy” is. Rófusz Ferenc rövidfilmje csaknem négyezer darab, zsírkrétával készült rajzból áll össze. A film különlegessége, hogy nem rajzolt karakterek mozognak egy állandó háttér előtt, hanem maga a háttér van állandó mozgásban, ez adja a különleges hangulatot, ami mivel 1980-ban elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Az illetékes elvtársak azonban esélytelennek tartották a filmet, Rófusz Ferenc nem kapott vízumot, a Szabad Európát hallgatva tudta meg, hogy milyen sikert ért el. A szobrot Dósai István, a Hungarofilm akkori vezérigazgatója vette át, aki rövid beszédet is mondott, de elfelejtett bemutatkozni, így azt a látszatot keltette, hogy ő a film rendezője. Voltak azonban, akik személyesen ismerték Rófuszt, és jelezték a szervezőknek, hogy nem a rendező vette át a díjat. Így történt, hogy másnap az amerikai rendőrség kopogtatott Dósai István ajtaján, csalással vádolták és visszavette tőle a díjat. Pár hónap elteltével a rendező végül megkapta a vízumot, és átvehette az őt megillető kitüntetést.
A szobor most a Hűvösvölgyi úton, a Pannónia Stúdióban van, melynek második emeletén egy minikiállítással emlékeznek meg a Macskafogóról. Az épületben jelenleg olyan filmek és sorozatok utómunkálatai folynak, mint a Lisa a rókatündér, vagy a Terápia. Az utószinkron a nagy elődöktől örökölt, felújított, korszerűsített stúdiókban készül és olyan technikákat is használnak, mint a „zörejkád”. Ezen lépteket, kopogást, ruhamozgást és egyéb neszeket lehet imitálnak a „zörejszínészek”. A nagyteremben filmzenei felvételek folynak, és pályázatokkal is igyekeznek megnyerni a jövő nemzedékét.
