A hűvösvölgyi Nagyrét a II. kerület egyik legközkedveltebb zöld felülete. Történetét talán sokan ismerik – különösen azok, akik évtizedek óta a környék lakói – de azt hiszem, mégis érdemes azt röviden felidézni.
A Nagyrét fái, amelyek napjainkban leginkább a futásról, a kutyasétáltatásról, a családi sétákról és futkározásokról, a játszótéri örömökről és a hálószaggató gólokról tudnának mesélni, a történelemnek is szemtanúi. A Nagy-rét neve már a XIX. század közepén feltűnik: Stadtwiesen vagy Budai-rét néven is ismerték a turistakalauzok. A hűvösvölgyi villamosvonal kiépítése után lett ez a zöld felület igazán kedvelt turistacélpont.
A II. világháború előtt az illegális kommunisták gyűléseinek helyszíne volt. Évtizedekkel később még egy munkásmozgalmi sétánynak is helyet adott, és a Nagy-réten rendszeresen rendeztek meg majálisokat.
Sokan emlékezhetnek rá, hogy mielőtt a Nagyrét megkapta mai modern arculatát sportpályával, szabadtéri work-out pályákkal és fából készült stílusos játszótérrel, hosszú-hosszú évekig Manyi néni céllövöldéje volt a rét legnagyobb attrakciója. Néhány év óta a vurstli sajnos már egyre rosszabb és egyre rozsdásabb állapotban tornyosult a rétet övező futókör fölé, de sok kerületi polgár gyerekkorának és fiatalkorának kellemes emlékeit idézte fel, míg végül az új arculatot előkészítő tereprendezés kapcsán lebontották.
