December 7‑én a Pasaréti Közösségi Házban teltház fogadta az Élt egyszer Budán című új helytörténeti kötet bemutatóját. A Budai Polgár szerkesztősége Őrsi Gergely polgármester, Mácsai Pál színművész, Viczián Zsófia szerkesztő és Péter Zsuzsanna, a lap szerkesztője közreműködésével hívta közös időutazásra a II. kerület lakóit. A sorozat új darabja – a korábbi Volt egyszer Budán kötetek után – ezúttal azoknak az embereknek állít emléket, akik itt éltek, alkottak, és energiájukkal, tehetségükkel gazdagították a kerület mindennapjait. Ők formálták azt a kulturális és közösségi örökséget, amely ma is meghatározza Budán az otthonosság és az összetartozás érzését.
Gyakran halljuk, hogy a II. kerület gazdag kerület, de ez a gazdagság jóval túlmutat a természeti környezeten és az épített örökségen. A valódi értéket azok az emberek adják, akik egykor itt éltek, és akik ma is itt alkotnak közöttünk. A Budai Polgár új kötetében olyan kivételes személyiségek sorakoznak, akiknek életművéről akár külön monográfiát is lehetne írni: összesen 88 alkotó Pasarét és Törökvész egykori nevezetes lakói közül.
A könyv rövid portrékon keresztül rajzolja meg azt a páratlan kulturális örökséget, amely Pasarétet és Törökvészt máig meghatározza. Garas Dezső, Konrád György, Tábori Nóra, Makk Károly, Várkonyi Zoltán, Jankovics Marcell, Jávor Pál, Rutkai Éva, Radnóti Zsuzsa, Fábry Zoltán, Szabó Magda – mindannyian ezeknek a hangulatos utcáknak a lakói voltak. A kötet irodalmárokról, színészekről, képzőművészekről és filmesekről mesél, de helyet kap benne Sztéhlo Gábor története is, aki a budakeszi úton alapította meg a II. világháború után a Gaudiopolist.
Egy lakóhely vonzerejét mindig erősíti, ha a szomszédaink között kivételes művészeket is találunk. Pasarét és Törökvész lakói már hozzászokhattak ahhoz, hogy a közértben világhírű operatőrrel futnak össze, és a virágárus pontosan tudja, milyen csokor illik a művésznőhöz. A kötet szerkesztői arra keresték a választ, milyen érzés itt otthon lenni, a II. kerületben élni és alkotni – mit adott és mit ad ma is Buda az alkotómunkához. A könyv lapjain különböző korok szülöttei kerülnek egymás mellé: eltérő műfajok, eltérő világnézetek képviselői, akiket mégis összeköt a közös lakóhely, a szűkebb pátria. Életútjaik így egymással párbeszédbe lépve rajzolják ki Pasarét és Törökvész sokszínű, gazdag kulturális örökségét.
A könyvbemutató kedélyes, oldott hangulatát Mácsai Pál színművész fellépése tette még színesebbé. Kerületi lakosként maga is fontos szereplője a kötetnek, és frissen kitüntetett Budapest díszpolgáraként az egykor a környéken élt alkotók műveiből válogatott idézetekkel idézte fel azt a különleges alkotóenergiát, amely Budát, Pasarétet és Törökvészt régen és ma is jellemzi. „Olyan, mint a béke szigete a város közepén. Bent maradni a városban, de mégse” – mondta Pasarétről, ahol otthonra talált. Külön örömét fejezte ki amiatt is, hogy a kötetben színészek szép számmal szerepelnek, hiszen – ahogy fogalmazott – a színészeket gyakran hamarabb elfelejtik, mint az írókat.
Őrsi Gergely polgármester a bemutatón a kerületben évek óta nagy sikerrel vezetett helytörténeti sétáiról is beszélt, amelyek iránt folyamatos az érdeklődés. A közönséget természetesen gyorsan „levizsgáztatta”: vajon tudják-e, honnan ered Pasarét neve. A válasz 1847-ig nyúlik vissza, Döbrentei Gábor dűlőkeresztelőjéig, amikor Buda német városrészneveit magyarosították. Az addigi Sauwiesen (Disznórét) és Schmalzbergel (Zsírdomb) helyett ekkor kapta a terület a Pasarét nevet – az utolsó budai török pasa emlékére.
A kerületben járva számos ház falán olvashatjuk a jól ismert feliratot: „E házban élt és alkotott…” A polgármester személyes kedvencként emelte ki a Torockó utcát, ahol különösen sűrűn sorakoznak az emléktáblák – jól mutatva, milyen sok művész választotta otthonául ezt a környéket. A Torockó utca 2. szám alatt élt Konrád György író, esszéista és szociológus, vele szinte szemben, a 6/b alatt pedig Szerb Antal író és irodalomtörténész emléktáblája jelzi egykori lakhelyét. Néhány utcával arrébb Szabó Magda, Örkény István és Jávor Pál is a kerületnek ezt a csendes, mégis inspiráló szegletét választották otthonuknak.
A polgármester arra is emlékeztetett, hogy Pasarét története nemcsak művészekhez kötődik: Szerb Antal egykori házával szemben működött a Nyilaskeresztes Párt központja, ahonnan Szálasi Ferenc a hatalomátvételt szervezte. A történelem így egyszerre őriz fényt és árnyékot ezen az utcán.
A kötetben Szabó Magda így ír lakóhelyéről: „Budapest sose volt nagyváros, hál’ Istennek nem építenek 32 emeletes épületeket, itt le tudok lépni a kőről a földre, itt csend van. Örkényék két utcával odébb laktak, ami jó ajánlólevél volt. Ha ő tud itt dolgozni, mi is tudunk, gondoltam.”
Konrád György pedig így vall Pasarétről: „Megmutatnám látogatómnak azt a néhány szép villát, amely előtt naponta elmegyek, az öregurat, aki ilyenkor rózsakertté változtatja a kertjét. Ebben lakott Örkény István író, abban meg Déry Tibor.”
A könyvbemutató közönsége között is számos ismert alkotót fedezhettünk fel: ott volt többek között Horváth Lili színművész, Váradi Júlia újságíró és Koltai Lajos operatőr is, akik örömmel dedikálták a kötetet kerületi szomszédaiknak. Az új kiadvány rendkívül színes, figyelemfelkeltő borítóját a kerületben élő Győri Márton festőművész Kötéltáncos Pasaréten című művének fotója díszíti – a művész maga is jelen volt, és szívesen látta el kézjegyével a sorban állók példányait.
A kötetben olyan nevek sorakoznak, mint Szepes Mária, Gobbi Hilda, Hegyi Barbara, Básti Juli vagy Temesi Hédi – és még sokan mások –, akiknek életművét bizonyára inspirálta ez a különleges budai környezet. A névsor valóban impozáns, és jól mutatja, milyen sokféle alkotó talált otthonra Pasaréten és Törökvészen. A borítón szereplő „I. kötet” arra utal, hogy a sorozat itt nem ér véget: remélhetőleg hamarosan újabb, ugyancsak illusztris válogatás lát napvilágot, benne a következő 88 közismert vagy kevésbé ismert, ám rendkívül termékeny kerületi alkotóval.
Őrsi Gergely polgármester hangsúlyozta: a kötet közösségi összefogás nélkül nem jöhetett volna létre. A bemutatót hatalmas érdeklődés kísérte, a rendezvény után hosszú sorok kígyóztak a dedikálóasztaloknál, és sokan vitték haza frissen megvásárolt példányukat.
