Volt köztük, aki nappal tisztességes munkát végzett, és senki nem gondolta volna róla, hogy éjjelente rendszeresen fosztogat.
A második világháború után új típusú bűnözők lepték el az éjszakai Budapest utcáit. Közös jellemzőjük volt, hogy már jó előre kifigyelték áldozataikat, akiket végül egy sötét mellékutcában szorítottak sarokba. Mögéjük léptek, és arra szólították fel az éppen kirabolni kívánt személyt, hogy vetkőzzön le. Miután minden értékes ruhadarabját, pénztárcáját, ékszerét átadta az áldozat, a tolvaj elmenekült. Vetkőztetőnek nevezték el ezeket a többnyire piti bűnözőket, a rendőrség pedig nagy erőkkel kezdte meg a keresésüket.
A vetkőztetőknek jelentős részben volt nappali munkájuk is, amit nem ritka esetben arra használtak fel, hogy megfigyeljék a kizsebelendő vendéget. Éjszakai pincérek, fodrászsegédek, kocsisok és kutyakozmetikusok is voltak a vetkőztetők között egy korabeli lap beszámolója szerint. A Rózsadombon egyenesen rettegtek tőlük.
“Kis külvárosi kocsmák pincérei közül került ki a legtöbb vetkőztető. A rendőrnyomozók feltevése szerint ezeknek legkönnyebb, a dolguk, mert a kis kocsmában látják, ki rúgott be, kinél van pénz és miután zárórakor kitettük az utcára, utánamennek és elintézik.
A leghíresebb vetkőztető pincér Czinege Sanyi volt, az angyalföldi alvilág koronázatlan uralkodója. Nemcsak Magyarországon dolgozott, Bukarestben, Belgrádban és Prágában is adtak ki ellene körözést. Magyarországon pedig ötvenhat vetkőztetést vallott be. Pincér volt az egyik Lehel téri kocsmában, a vendégek nagyon szerették, kedves, udvarias fiú volt. A vetkőztetéseknél sem alkalmazott erőszakot, revolverrel a kezében udvariaasan felszólította áldozatát, hogy vetkőzzék le. Egy-egy ruhadarabot mindig meghagyott neki, hogy ne szégyenkezzék az utcán és soha nem használta revolverét, amely meg sem volt töltve.
Pusztai Jancsi csak mellékesen vetkőztető. Csempész volt és rablóvezér, csak végső esetben fordult az útonálláshoz, mint kenyérkereseti forráshoz. Nappal kertész volt anyja zuglói kertészetében. Virágokat locsolt és csokrokat hordott ki házakhoz, de éjszaka a legdurvább vetkőztetők közé tartozott. Hátulról husánggal ütötte le áldozatait és az eszméletlen embereket vetkőztette le, ölni azonban ő sem ölt.
Kutyakozmetikus is akadt a vetkőztetők között. Glusz László, aki riogatása után öt öngyilkossági kísérletet tett. Glusz a budaiak réme volt.Nappal házakhoz járt kutyákat füröszteni, ölebeket trimmelni, éjszaka azonban lesben állt a Rózsadombon és a Vérmező környékén. S néhány hónapos „működése“ alatt több mint 40 embert vetkőztetett le.
A leggyávább vetkőztetőnek ismerték Mezei Lászlót, aki az egyik Conti uccai nyilvánosház pincére volt. Négyesével, ötösével mertek az uccán és ha az áldozat véletlenül szóhoz jutott, segítségért tudott kiáltani, rémülten szaladtak odébb.
A legdurvább vetkőztetők egyike volt Dávid Lajos, a bodorított hajú „szériái“.
Fodrászsegéd, a nők kedvence, „Itt Lajcsi dauerol“, hirdette a tábla a kirakatban és a hölgyek olvadó mosollyal hajtották fejüket a Lajcsi-tolta búra alá. Lajcsika azonban este veszedelmes gazemberré változott” – írták a Világosság 1946. október-decemberi számában.
