A Margit körúti Bolygó közösségi tér már egy ideje a budapesti fiatalok önszerveződésének meghatározó helyszíne. Otthont és aktív közösséget kínál mindazoknak, akik aggódnak a klíma- és ökológiai válság miatt, és tenni szeretnének a megoldásért. Szeptember 16-án négy, fiatalok által szervezett közösség tagjai osztották meg egymással és az érdeklődőkkel tapasztalataikat a zöld mozgalomról.
A Fridays for Future, a Bolygó, az Ökofem és a Karátson Gábor Kör szervezeteit sokkal több köti össze, mint ami elválasztja őket. Mindegyik közösséget lelkes fiatalok működtetik, akik – bár eltérő irányelvek mentén – ugyanazért emelik fel a hangjukat: bolygónk bajban van, és tenni kell érte. Ezek a zöldszervezetek már évek óta saját eszközeikkel kongatják a vészharangot, miközben tagjaik – középiskolások, egyetemisták – nemcsak a nagybetűs élet kihívásaival, hanem a korábbi generációk környezeti örökségével is szembenéznek. A kapitalista szemlélet, a mértéktelen gyártás és fogyasztás, valamint az ipari környezetszennyezés mind veszélyezteti a jövőnket. Ez a felismerés talán nem új, de igazán akkor válik személyessé, amikor az ember részt vesz egy olyan eseményen, ahol fiatalok a klímaszorongásról beszélnek – őszintén, hitelesen, saját élményeikből kiindulva.
Az este azonban nem a szorongásról szólt. A zöldszervezetek képviselői arról meséltek, miért döntöttek új közösségek létrehozása mellett a meglévő struktúrákhoz való csatlakozás helyett, és hogyan látják a zöldmozgalom lehetőségeit, örömeit és kihívásait. A beszélgetésekből világosan kirajzolódott: a változás iránti vágy közös, és a remény – minden nehézség ellenére – továbbra is él.
A program moderátora Őri Ádám volt, a Kihalni veszélyes podcast munkatársa és a Karátson Gábor Kör tagja, aki röviden mesélt szellemi közösségéről. A Karátson Gábor Kör egy ökopolitikai műhely, amely a demokratikus párbeszéd és az ökológiai gondolkodás megerősítését tűzte ki célul. Nevét Karátson Gáborról, a Kossuth-díjas festőművészről, filozófusról és környezetvédelmi aktivistáról kapta, akinek munkássága mélyen összefonódott a természet iránti felelősséggel. A Kör célja az ökopolitika demokratikus térnyerésének elősegítése. Miután 2015-ben egy időre inaktívvá vált, Lányi András kezdeményezésére, fiatalok bevonásával éledt újjá, új lendületet adva a közösségi gondolkodásnak.
Az Ökofem szervezetet Forján Lili képviselte. A civil kezdeményezés az ökofeminizmus elveit követi, összekapcsolva a környezeti igazságosságot és a nemek közötti egyenlőséget. A szervezet egy párt ifjúsági tagozatából kiválva alakult, baráti körből szerveződve. Nem csatlakoztak meglévő zöldszervezethez, mert a feminizmust is képviselni kívánják. Lili szerint pénz nélkül is sokat el lehet érni, ha van közösségi erő, bár az ismertség hiánya és a zöldügyek háttérbe szorulása kihívást jelent.
Szeszák Panka, a Bolygó közösségi tér programszervezője elmesélte, hogy rá az akciótüntetések gyakoroltak a legnagyobb hatást. Munkájában a legnagyobb örömöt az jelenti, amikor azt látja, hogy a Bolygóba betérő fiatalok valóban elköteleződnek a zöld mozgalom iránt. A közösséghez azért csatlakozott, mert olyan munkát keresett, ahol főállásban tehet a környezetvédelemért. Klímaszorongóként definiálja magát, akinek sokat segített a cselekvés és a tüntetéseken való részvétel. Úgy véli, hogy az önkéntes munka során nemcsak a környezetért kell küzdeni, hanem a kiégés ellen is.
Somlói Kinga a Fridays for Future Magyarország (FFF Hungary) képviseletében vett részt az eseményen. A szervezet egy fiatalokból álló klímaaktivista mozgalom, amely Greta Thunberg kezdeményezésére jött létre, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás súlyosságára, nyomást gyakoroljon a döntéshozókra, és előmozdítsa a környezeti és klímapolitikai változásokat.
Az önszerveződő közösség rendszeresen szervez akciókat, tüntetéseket és petíciókat, hogy valódi politikai és társadalmi változásokat érjen el. Kinga a globális klímasztrájkok hatására csatlakozott a mozgalomhoz, és azóta aktívan részt vesz a szervezet munkájában.
„Szerintetek melyik korosztálynak a feladata a cselekvés a jövőért?” – tette fel a kérdést az est moderátora. A Bolygó közösségi tér szervezője erre határozottan reagált: elmondta, hogy mindig „felmegy a puma a fejében”, amikor azt hallja, hogy majd a fiatalok megoldják a helyzetet. Szerinte ez meggondolatlan hozzáállás, hiszen a fiatal generáció életkoránál fogva nincs döntéshozói pozícióban – márpedig az eredményes cselekvéshez hatalomra és felelősségvállalásra is szükség van.
„Nem tartom fairnek, hogy a fiatalok aktív részvétele a zöldügyekben azt az érzést kelti másokban, hogy nekik már nem kell tenniük semmit. Ez egyszerűen nem oké. Gyakran keresnek meg világmegváltó ötletekkel, hogy valósítsuk meg őket szervezeten belül. Ilyenkor mindig azt mondom: ez szuper, de ne hárítsák ránk a megoldást – valósítsák meg ők maguk. A felelősségvállalást meg kell osztani.
Nem elfogadható az a hozzáállás, hogy „majd a fiatalok megoldják, ez az ő feladatuk lesz”. Én 22 éves vagyok, most szavaztam először. A zöldmozgalom számos tagja még középiskolás, sokan közülük nem is szavazhatnak – ők kizárólag önkéntes munkával tudják előmozdítani az ügyet. Nem értek egyet azzal, hogy majd akkor jöhetünk, ha kihalnak a jelenlegi politikai döntéshozók. Nem szabad erre várni. Mindenki tehet valamit – nemcsak a jövőért, hanem a jelenért is.
Az idősebb generáció részéről gyakran hallani: „nekünk már lejárt az időnk”. Ez téves felfogás. Hiszen itt vannak, aktívak, és igenis van szerepük. Ugyanakkor azt is látom, hogy aki valóban tenni akar – például zöldíteni a környezetét, vagy komposztálót létesíteni – az gyakran falakba ütközik a bürokratikus rendszerben. Ilyenkor mi, mint szervezet, tudunk segíteni” – mondta az Ökofem tagja.
Szeszák Panka szerint sokan azért tartanak a zöld aktivizmustól, mert számukra ez egyet jelent az utcai tüntetésekkel és hangos kiabálással. Sok fiatal éppen ezért nem áll a zöldügyek mellé – nem szeretne demonstrációkon részt venni. A Bolygó közösségi tér munkatársa azonban hangsúlyozta: a zöldmozgalomért sokféleképpen lehet tenni. Nem csak az számít jó környezetvédőnek, aki elfoglal egy olajbányát vagy szénfeldolgozó üzemet – a zöld ügyön belül számos irány létezik. Nem tudhatjuk, mi hozza el az igazi változást: lehet, hogy egy zöldpolitikus fellépése, egy ökofilozófiai kör működése vagy éppen egy tüntetés indít el valamit. Éppen ezért a sokféleség, a diverzitás kulcsfontosságú a zöld ügyekben is – mindenki megtalálhatja a saját szerepét és eszközét a cselekvéshez.
A résztvevők közösen gondolkodtak azon, mitől lehet valóban sikeres egy mozgalom. Felmerült a kérdés: vajon a tüntetések és a demonstrációk elegendők lehetnek-e a változáshoz? Hiszen amikor az önkéntesek hazamennek, gyakran úgy érzik, nem történt valódi előrelépés. Egy ökomozgalom természetéből fakadóan ritkán hoz azonnali eredményt, a folyamat lassú, kitartást igényel.
„Szerintem először azt kell tisztázni, mit értünk siker alatt. Már az is siker, hogy beszélünk erről, és aktívan dolgozunk azon, hogy a zöldügy jelen legyen a budapesti mozgalmi térben” – hangsúlyozta Szeszák Panka, az est házigazdája. Szerinte az a narratíva, miszerint „a zöldek soha nem csinálnak semmit”, egyszerűen nem igaz. Több kézzelfogható eredményt is elértek már – még ha ezek nem mindig látványosak, a hatásuk hosszú távon érezhető.
Somlói Kinga személyes élményét osztotta meg: mivel édesanyja is zöld aktivista volt, gyerekkora óta ebben a közegben él. „Mindig a zöldügyek közelében voltam, testközelből láttam, milyen nehéz kézzelfogható eredményt elérni a környezetvédelem területén. De egy szervezet mindig védelmet ad” – mondta. Hozzátette, hogy édesanyja a mai napig kapcsolatban van egykori aktivista társaival, akik soha nem mondták azt, hogy abba kellene hagyni, csak azért, mert lassú a változás. A kitartás és a közösség ereje szerinte kulcsfontosságú – még akkor is, ha az eredmények nem azonnal láthatók.
Őri Ádám megosztotta a résztvevőkkel azt a kellemetlen érzését, amely akkor érte, amikor az Európai Tanácsban a természethelyreállítási törvényről szavaztak, és a magyar kormány a jogszabály ellen voksolt. Elmondása szerint sokkoló volt számára, hogy ez a döntés semmilyen érdemi társadalmi vagy politikai ellenállásba nem ütközött – mintha természetes lenne, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja a környezetvédelem ügyét. Ez a közöny különösen aggasztó egy olyan időszakban, amikor a természetvédelem sürgetőbb, mint valaha.
A Bolygó közösségszervezője szerint sok zöldszervezet nem azért kerüli a konfliktusokat, mert egyetértenének a törvényhozással, hanem mert tudatosan választják azt a stratégiát, hogy nem lépnek be a kiélezett pártpolitikai térbe. Úgy véli, hogy ebben a közegben az energiák nagy része nem az ügyek képviseletére, hanem a politikai támadások hárítására menne el. Szerinte fontos a kritikai szemlélet, de ugyanilyen lényeges a mérsékelt távolságtartás is.
Felmerült az a kritika is, hogy a magyarországi zöldmozgalom szervezetei nem egységesen állnak ki az ügyek mellett. Bár a környezetvédelem mindenki számára fontos, a különböző szervezetek eltérő ideológiai alapokon lobbiznak, ami megnehezíti az összehangolt fellépést és a közös eredmények elérését.
Az autómentes Lánchíd ügyében 18 szervezet fogott össze, ami jól mutatja: nagy változást csak közösen lehet elérni. A résztvevők szerint a főállású munkatársakat foglalkoztató szervezetek hatékonyabban működnek, mint az önkéntes alapon szerveződők. Bár a zöldszervezetek évente találkoznak és kapcsolatban állnak egymással, az eltérő ideológiai irányvonalak miatt nehéz egységesen fellépni.
A beszélgetés során az is szóba került, miért nehéz embereket bevonni a zöldmozgalmakba. Forján Lili szerint gyakori jelenség, hogy a zöldek egymást figyelik, összehasonlítják, ki miben „zöldebb”. Sokszor élcelődnek azon, ki eszik húst vagy hányszor repült az évben. Szerinte ez tévút: ha az emberek folyamatosan rosszul érzik magukat a saját döntéseik miatt, az végső soron az olajcégeknek kedvez, hiszen elmarad a valódi cselekvés.
A hallgatóság mosollyal fogadta Szeszák Panka válaszát arra a kérdésre, hogyan lehet kreatívan zöldnek lenni. Elmondta, hogy régi álma egy flasmob a Moszkva téren, ahol az emberek hosszú ideig „nem csinálnának semmit”. A Margit-szigeten pedig egy székfoglaló akciót szervezne, ahol a résztvevők csak ülnének órákon át. Szerinte a mai világban mindenkinek szüksége lenne a lelassulásra.
A szervezetek képviselői kiemelték, hogy komoly kihívást jelent az önkéntesek megtartása, mivel sok középiskolás külföldön tervezi a továbbtanulást. A résztvevők többsége klímaszorongással küzd, ami mélyen érinti őket. Somlói Kinga őszintén megosztotta saját élményét: „Ez bénító érzés. A mai napig járok terápiába, ahol ki tudom beszélni a félelmeimet. Szerintem közösségben lehet igazán feldolgozni ezt a szorongást.”
Szeszák Panka szerint sokan úgy látják, hogy a zöld életmód lemondásokkal jár, miközben a fiatalokra óriási társadalmi elvárások nehezednek. Úgy véli, a lelassulás segíti a környezethez és önmagunkhoz való kapcsolódást, hiszen nem a fogyasztás határozza meg az embert. Kővári Zoltán ökopszichológus szerint 2025-ben az a furcsa, aki nem szorong a klímaváltozás miatt – a szorongás természetes reakció. Panka hozzátette: „Hiszek abban, hogy a klímaszorongást közösségi cselekvéssel tudjuk felszabadítani.” Fontosnak tartja, hogy ne zsákmányoljuk ki sem a környezetünket, sem saját magunkat – ezt az önkénteseknek is szem előtt kell tartaniuk.
Addig, amíg ilyen rendezvényeket szerveznek a fiatalok, addig talán még van remény a közös gondolkodásra. Tudjuk, hogy tombol a kapitalizmus, de jó lenne, ha mindenki elgondolkodna azon, mit tehet saját maga a bolygónk – vagyis földi otthonunk – tehermentesítéséért. Hát gondolkodjunk, és cselekedjünk minél előbb!
