Június 17-én is sok program várja az érdeklődőket, de a Mechwart ligetben már péntek este minőségi jazzmuzsikát hallgathattak a kerületiek. Sárik Péter triója Berki Tamással lépett fel a lelkes közönség előtt.
A koncert hatalmas sikert avatott, nem kevésbé a sapkák. Bizony, és most azt is megtudhatják, hogy miért. A koncert után Berki Tamással beszélgettünk.
A koncertjeinek egyik érdekessége, hogy gyakran cseréli a sapkákat. Mikor kezdte el őket gyűjteni?
Ez úgy kezdődött, hogy a legendás Joe Zawinul fején mindig volt egy színes marokkói sapka, és én is szeretem, ha sapka van a fejemen. Azelőtt nem volt olyan sapka, ami jó lett volna, mert olyan Hendrix frizurám volt. Amikor körülbelül tíz éve, Marokkóban voltunk a párommal egy utazáson, akkor rögtön megtaláltam ezt a sapkát, amiből kettőt is vettem. A fejemen volt, és meséltem, hogy hogyan jutottam hozzá és hogy a Zawinul fejéről, hogy irigyeltem le. Örültek az emberek neki, és nekem is olyan jó, hogy a koncerteken ezekkel a sapkákkal tudom színesíteni az összekötő szöveget. Sosem szerettem csak bemondani azt, hogy “Kedves közönségünk, fogadják szeretettel a következő Duke Ellington darabot”. Olyan jó alkalom volt mesélni valamiről, így rájöttem a mesélés ízére. Mentünk nyaralni és akkor Görögországban Zakynthos-on vettünk egy újabb gyönyörű sapkát, ami nem is volt most a fejemen, pedig itt van.
Később gondolom jöttek az újabb és újabb sapkák?
Igen. Egy barátom hozott Kubából egy Guevara-s sapkát, máskor egy volt szomszédom hívott, hogy a koncerten nem jutott el hozzám, de neki van két csodálatos velencei sapkája, egy fekete meg egy zöld – a zöld tükröset most el is hoztam magammal. Kezdett egyre több sapka lenni, és egyre több történet. Sárik Petivel duóban voltunk Algériában a 19. Európai Kulturális Fesztiválon, ahol láttam egy férfi fején egy fehér arab sapkát, amiből szintén vettem egyet. Ez pedig egy indiai vagy nepáli, az unokabátyámtól kaptam, aki egyetemre járt együtt egy indiai fiúval és ő küldte neki Indiából. 50 éve ott volt az egyik polcán és mikor itthon volt utoljára, rájött, hogy én ezeket hordom és használom, ezért elküldte nekem karácsonyra egy-két évvel ezelőtt, egy másik indiai sapkával együtt. Így elkezdtek gyűlni a sapkaim.
Hány sapkája van már?
Nem tudok számot mondani, majd megszámolom legközelebb. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének szakán tanítottam majdnem 30 évet, négy évvel ezelőttig. Amikor fölálltam – úgy gondoltam, akkor kell eljönni, amikor a legszebb – a tanári kar összedobott egy nepáli sapkát, ami otthon van. Gyönyörű sapka, csak nagyon hülyén nézek ki benne. Ők is így próbáltak örömet okozni, meg a nagyon jó whiskyvel, amit szintén kaptam tőlük. Aztán néhányan észrevették, hogy sapkákat viselek és történeteket mesélek róluk és hogy ez milyen jó a közönségnek és milyen jó nekem. Elkezdtek sapkákat hozni, de például kötött női sapkákat, teljesen furcsa darabokat is – pedig én folklórt, kizárólag folklórt viselek a színpadon.
