Sétálunk. Boccéznak. Napozunk. Siklóernyőznek. Kutyázunk. Tollasoznak. Bringázunk. Lovagolnak. Emberek és kutyák nyüzsögnek a vasárnapi napsütésben a hatalmas réten. Jól elférünk, jó nagy a tér.
Akár a Hidegkúti útról jövünk, akár a Nagybányai út felől, mindig ugyanott találjuk magunkat – a Hármashatárhegy II. kerületi részének szívében, a repülőtéren. Maga a reptér hol kinyit, hol bezár, adminisztratív kérdések formálják a sorsát. Most mindenesetre csak siklóernyősöket látunk, de őket szép számmal. Felszálláshoz készülő vitorlásrepülők útjából ezúttal nem tessékelnek el, nem működnek a csörlők.
Körben hegyek, csinos kertes házak. Már kezdenek éledezni a növények is, mintha könnyű zöld fátyolt vonnának a bokrok köré a készülődő rügyek. Enyhe szellő fújdogál, kristálytiszta a levegő, hétágra süt a nap. Egy-egy jókora felhő hol itt, hol ott borítja árnyékba a rétet. A Hármashatárhegy, a Vörös-kővár, az Újlaki-hegy és a Hárs-hegy találkozásánál levő katlanban megállt az idő.
Mi évtizedek óta járunk ide, és nagyjából mindig ugyanolyan az élmény. Kutyák és gazdák barátkoznak, sétálók vitatják meg a legújabb filmeket vagy a legmenőbb kávézókat, kerékpárosok tekernek, lovak és lovasok lépkednek, hátizsákos kirándulók teszik meg a hármashatárhegyi 10 kilométeres túrát. Gyerekek és felnőttek golyójátékokat játszanak, labdáznak, vagy csak hevernek a napon, amiből jó sok jut ide. Jön a tavasz. Hétről hétre jobb lesz itt. Kutyának, embernek, lónak egyaránt.