A Rózsadomb legendái címmel helytörténeti sétára invitálta a II. kerület lakóit, érdeklődőit Őrsi Gergely polgármester, akiről, ha eddig nem derült volna ki, a II. kerület szerelmese, annak igencsak alapos ismerője, és nem utolsó sorban rendkívül lelkes és jó előadója a lokális, helytörténeti ismereteknek.
Mi is ott voltunk a kultúrsétán, ahol rengeteg információt, rózsadombi legendát szívhattunk magunkba. Az érdeklődés hatalmas volt a program iránt, több mint 50 fős csapat kísérte kerületünk polgármesterét a rózsadombi utcákban.
Lássuk, mit is ígért Őrsi Gergely helytörténeti sétája:
„Megismerkedünk a Rózsadombra költöző Illyés Gyulával, Kádár János ’puritán’ villájával, a legendás Bródy család otthonával, de az is kiderül, hol lakott Adolf Eichmann Budapest történetének egyik legsötétebb korszakában. A séta Buda egyik fiatal hősének, Mansfeld Péternek a szobránál zárul” – olvashattuk a programról, amit bőségesen teljesített a promenád, sőt, többet is, megerősítette II. kerületi identitástudatunkat, és felnyitotta a szemünket olyan építészeti kuriózumok előtt, amelyek mellett nap mint nap elsétáltunk.
A Rózsadombot sokáig a budaiak csak „a Hegyként” emlegették. A környék a Margit híd megépülésével kapcsolódott be Budapest vérkeringésébe, amit 1876-ban avattak fel. A Rózsadomb szőlővel beültetett terület volt egykor, amíg azt a filoxérajárvány el nem pusztította. A mai utcák jó része az egykori dűlők útjait követik, hívta fel a figyelmünket Őrsi Gergely. 1911-ben megépült szerpentinek kezdték el a Rózsadombot életre kelteni, először nyaralók, majd nagypolgári családok villái kerültek megépítésre.
Sétánk a József-hegyi kilátónál vette kezdetét, amit 1847 előtt Josefburgnak hívtak. A II. kerület az egyetlen olyan budapesti kerület, amely csak római számmal jelöli a nevét. A kerület 33 apró kis városrészből áll, felmérések szerint Hidegkút, Pasarét és a Víziváros lakóiban él legélénkebben az identitástudat a lakóhelyük iránt, mondta a polgármester, akitől azt is megtudtuk, hogy a környéket miért hívják Szemlő-hegynek. A török ostrom idején erről a kilátóról szemlélte az oszmán csapatokat Savoyai Jenő és serege, ezért kapta a Szemlőhegy nevet a környék. Zilahy Lajos elismert, sikeres író egykori, Áfonya utcai háza számított a környék első villájának. A kilátó építését 1941-ben rendelték el, amihez majd építettek egy légvédelmi üteget, illetve egy lőszerraktárat is. 1942-ben egy bomba találta el a légvédelmi üteget, illetve a mellette lévő Zilahy-villát is, amiben az író és családja éppen akkor nem tartózkodott. Később az író már soha nem költözött vissza a házba, Amerikába emigrált, a magyar államot pedig arra kérte, hogy a villa helyén gyermekszanatóriumot építsen fel, ami soha nem valósult meg.
A környék beépítése Maróthy Lászlóhoz, az előző rendszer vízügyi és energiaügyi miniszteréhez köthető. Ő építtette be a csodaszép panorámát. A polgármester elújságolta, hogy a kilátó rendezésére hamarosan sor kerül, mivel azt a II. kerület kezelésbe vette, hiszen 2 évvel ezelőtt még a fővároshoz tartozott. Jó hír a környék lakói számára, hogy már idén ősszel elkezdik itt a térrendezést, a fejlesztést. A József-hegyi kilátó csonkított kilátásáról egykor a nagy sikerű Szomszédok című televíziós sorozat Taki bácsija (Zente Ferenc) is megemlékezett egy itt forgatott jelenetben, amit a polgármester a résztvevők örömére megmutatott a laptopján.
Ezt követően valóban elindult a séta a hegy szánkópályarészén, amit a II. világháború idején a ’30-as évekig egyszerűen csak „nagy halálnak” hívtak. Nagy meglepetésünkre megtudtuk, hogy nemcsak a Maróthy-villa volt az egyetlen tájseb, amivel megpróbálták a környéket elcsúfítani. Kis híján majdnem megépült egy lakópark a hatalmas füves területen a kilátó alatt, ahonnan a főváros egyik legcsodálatosabb kilátását élvezhetjük. Csak a szerencsének és a barlangkutatók felfedezésének köszönhetjük, hogy a József-hegyi kilátó csodaszép kilátását nem egy lakópark takarja el, hiszen a lakóparképítés legelső fázisában tárták fel a József-hegy alatt húzódó világhírű barlangrendszert. Ezt a barlangrendszert a Kádár-villa közelsége miatt nagyon viccesen Kádár-rendszernek hívták. A Józsefhegyi utca 9. szám előtt Őrsi Gergely felhívta a figyelmünket a ház oldalán lévő emléktáblára, ami azt hirdeti, hogy ebben a házban élt Illyés Gyula és családja. A házat még ma is a család örökösei lakják. A Kozmutza család vásárolta meg az ingatlant 1937-ben. A család leghíresebb tagja Kozmutza Flóra, Illyés Gyula felesége, aki József Attila és Zelk Zoltán költő múzsája is volt, és akiről kevesen tudják, hogy kiváló gyógypedagógus és pszichológus volt.
Az országban, de a határon túl is számtalan intézmény, iskola viseli a nevét. Illyés Gyula Budapest ostromának idején főleg itt élt, akit barátja, Németh László költő gyakran meglátogatott. A Rózsadomb idilli utcáit az ötvenes években csak „káderdűlőként” emlegették, mivel itt rendezkedett be az állami és pártvezetés 1956 után a József-hegyen. Az Illyés-háztól csak pár lépést tettünk a Cserje utca irányába. A Cserje utca 21. szám alatti épület gyönyörű fekvéssel uralja a környéket, nem véletlen, hogy az előző rendszer vezére, Kádár János is ebbe az épületbe szeretett bele. Az épületet Vértes István gyárigazgató, országgyűlési képviselő építette, amire Kádár már belügyminiszterként szemet vetett, és azt meg is szerezte, sőt, hozzávásárolta a szomszédos 2 telket a Fajd utcában. A villa hátsó kertjébe miniszterként hatalmas medencét épített, majd bebörtönzését követően elveszítette az ingatlant. 1956-ban, amikor visszatért a kormányba, ragaszkodott a villához, amibe vissza is költözött, de a medencét később betemettette, helyén pedig bábolnai tyúkokat tartott – a környék lakóinak örömére – ,melyekről maga gondoskodott, mivel kedvelte a friss tojást. A pártállam egykori vezetőjének rezidenciájában jelenleg a II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka költözött, azaz közel-keleti keresztények használatába került a villa.
Pár percnyi séta után a Sarolta u. 3. szám előtti Bauhaus villa előtt állította meg népes számú csoportját a polgármester. A Rózsadomb jelenleg egyik legsűrűbben beépített részén áll az a Bauhaus stílusú Bródy Sándor-villa, ami az 1930-as években készült, a Fortepan fotók tanúsága szerint egyedüliként uralta az egész hegyoldalt. Kudelka György tervezte az eredeti villát, majd az épület Fischer József, az egyik leghíresebb magyar modernista építész tervei alapján félköríves épületrészekkel bővült. A II. világháború végéig az író Bródy Sándor fia, Bródy János üzletember és felesége, Pollatschek Lilly, sikeres festőművész lakott a házban. Nem kevésbé híres fiuk, Alexander Brody író és reklámszakember ebben a házban töltötte a gyerekkorát. A villa szalonja a korabeli főváros politikai és kulturális összejöveteleinek népszerű színhelye volt. A háború utáni államosításkor a villából háromlakásos társasházat alakítottak ki.
A séta következő állomásához már sötétben érkeztünk, de sem a naplemente, sem a hűvös levegő nem szegte a kedvünket. Egy csodálatos épület előtt csoportosultunk az Apostol utcában, a 13 szám előtt. A kerület polgármestere itt is alapos felkészültségéről tett bizonyságot. Elmesélte, hogy Neuscholss Ödön építőipari vállalkozó, a magyar fafeldolgozó ipar úttörőjeépítette a villát. A sikeres vállalkozó megbízta a Vajdahunyadvár építése óta vele baráti viszonyt ápoló Alpár Ignácot egy családi villa építésével. Miután megépült a szőlőtőkékkel körülvett villa, Neuscholss csak 6 évig élvezhette a villa kényelmét, mivel tüdőbetegségben elhunyt. 1935-ben a korszak egyik legnagyobb vállalkozója, Aschner Lipót költözött be a villába, aki az ország legnagyobb világítótestgyárát hozta létre Egyesült Izzók néven, a Tungsram névadója, az Újpesti Torna Egylet elnöke és mecénása volt, akit zsidó származása miatt 1944-ben a mauthauseni koncentrációs táborba hurcoltak. A táborból az általa alapított Tungsram tulajdonosai szabadították ki 100 ezer frankos váltságdíjjal. Az Aschner Lipót- villába 1944 márciusában Adolf Eichmann (a zsidóüldözés legfőbb vezetője) rendezkedett be. Őrsi Gergely szerint nem elhanyagolható az, hogy hogyan emlegetik ma az emberek a villát, Eichmann- vagy Aschner-villaként.
„Nagyon sokat számít, hogy a múltat hogyan idézzük fel magunkban. Akkor járunk el helyesen, ha az épület teljes történetét nézzük, emlékezünk azokra, akik megépítették, azokra, akik benépesítették a Rózsadombot, és a XX. század borzalmas korszakát megemlítve, így gondoljunk rá teljességben” – mondta a kerület polgármestere.
Néhány méter megtétele után megérkeztünk túránk végéhez, a Mansfeld Péter- emlékműhöz, aminek a helyszínén korábban a Veronika-kápolna állt, amely a II. világháborúban bombatalálatot kapott és megsemmisült. Mansfeld Péter a kerületben született 1941-ben, majd a Medve utcai iskolában tanult. Családja minden tagját málenkij robotra vitték a Szovjetunióba. Vasesztergályos szakmunkástanulóként az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. A „pesti srácok” egyikeként a Széna téri harcokban vett részt. Egy rendőr megtámadása miatt kapták el, megvárták míg betölti a 18. életévét, majd kivégezték. Az ő emlékét őrzi a park.
Őrsi Gergely helytörténeti sétavezetését hatalmas tapssal köszönte meg a közel 60 fős társaság, nem csoda, hiszen még a hivatásos helytörténészek is megirigyelhetnék a polgármester lebilincselő előadásmódját, izgalmas témavezetését, vicces szófordulatait. Köszönjük a nagyszerű élményt!
