A Chrysler felhőkarcolója Manhattanben. Poirot lakása az Agatha Christie sorozatban. Doctorow regényei, csodás vonalú lámpák, bútorok, házak, ruhák, autók, mozdonyok. Az art deco még ma is nagy kedvenc. Nálunk kicsit szerényebb volt, mint máshol, de volt. És hogy milyen volt, azt nézhetjük meg a Nemzeti Galériában Budán.
Főleg plakátokon láthatjuk, de szobabelső, komplett ruházat, kristály likőröskészlet, dobozok, csomagolópapírok, könyvek, vázák, szobrok, kisebb-nagyobb vonzó használati tárgyak is teret kaptak a több száz kiállítási tárgyat felvonultató tárlaton. Trükkösen a húsvétot, ott is a déli órákat választottuk ki, mondván: olyankor úgyis mindenki családi ebéden ül, szellős lesz a kiállítótér. Egy dologgal nem számoltunk, azzal, hogy egy rakás külföldi turista is kíváncsi arra, milyen volt az art deco Budapesten.
A magyar és angol táblák millió dolgot árultak el a 20. század 20-as, 30-as és korai 40-es éveinek hangulatáról. A háború utáni új lehetőségekről, a friss levegőről, ahol már nem csak azok a nők vállaltak tömegével munkát, akiknek muszáj volt, hanem azok is, akiknek szűk volt a korábbi társadalmi mozgástér. Amikor a testedzés, a szépészet és a higiénia divatba jött, az egzotikus gyarmatáruk széles körben váltak elérhetővé, elterjedt a rádió, mindennapos szórakozás volt a mozi, kialakult a sztárkultusz és mulatókban, kávéházakban találkozott egymással a budapesti középosztály. És sikk lett az utazás is, a turizmus pedig iparág.
Igény volt a ragyogó formába csomagolt praktikus hétköznapi tárgyakra, ám a fizetőképes kereslet elmaradt az amerikaitól vagy a nyugat-európaitól. Ezzel is magyarázzák, hogy nem csak az art deco kincsek mérete volt kisebb nálunk, de a glamour, a csillogás is. Felhőkarcolók helyett kávéházbelsők, hihetetlenül áramvonalas mozdonyok helyett ékszeres dobozok. Kicsik, de így is varázslatosak.
A korszak leghíresebb magyar művészeit persze magával sodorta mindez. Kozma Lajos bútorait, Berény Róbert és mások plakátjait, Maróti Géza épületterveit is megcsodálhatjuk, akárcsak Lukáts Kató könyvterveit vagy csomagoló papírjait. Őróla korábban ITT írtunk.
A plakátok és tárgyak mellett egy egész falra vetített film idézi fel a 20-as, 30-as évek Budapestjét, ott korzózhatunk a száz év előtti emberekkel a hídon, a Várban, a Duna partján. Egy olyan korban, amikor izgalmas újdonság volt a tömegsport vagy a fogyasztás, legyen szó csokoládéról, kávéról, hollywoodi filmről, zenéről, utazásról, mulatásról, könyvekről vagy csodásan tervezett mindennapi tárgyakról.
