A 9. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál ezúttal is remek versenyfilmekkel nyűgözi majd le a vélhetően népes közönségét. A bálna íze című fim tiszteletbeli nagykövete Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas újságíró.
Brutális tradíció. Delfinmészárlás. Szabadtéri vágóhíd. Viking időkből eredő hagyomány. Kulcsszavak ezek a filmből, mely azt mutatja be, hogy évről évre augusztusban miért űznek a partokig és mészárolnak le több száz bálnát a Feröer-szigetek festői, fjordok-szabdalta szigetcsoportjának parti vizein. A helyi közösség ünnepel, a Greenpeace aktivistái elkeseredetten tiltakoznak. Miközben arrafelé teljesen természetes, hogy bálnahús a vasárnapi ebéd. A megosztó filmről Kiss Róbert Richardot kérdeztük.
Mi ennek a filmnek az üzenete?
Azt hiszem, talán az, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek a mai modern ember számára már elfogadhatatlanok – hiszen az élet védelme rendkívül fontos, és ezt egy olyan hagyomány sem írhatja felül, ami egyébként hosszú évszázadokra vezethető vissza. Maga a film rendkívül érdekes dokumentummunka, arról szól, hogy mi készteti a Feröer-szigetek lakóit arra, hogy évről évre egy szertartás keretében kifogjanak, leöljenek gömbölyűfejű delfineket.
Akkor miért A bálna íze a film címe?
A kardszárnyú delfineket is angolul gyilkos bálnáknak hívják, az angol átirat alapján lényegében erről az ismert Feröer-szigeteki szokásról van szó.
A szokás nem azt jelenti, hogy tisztelni kell? Hiszen nálunk sem örülnének, ha be akarnák tiltani a disznóvágást.
A disznóvágás esetében azért teljesen más a helyzet, hisz nem egy vadon élő állatról, hanem tenyésztett háziállatról van szó. De nyilván attól még sajnálhatjuk a malacokat is, és ez is teljesen helyénvaló. A gömbölyűfejű delfinek elpusztítása azonban szerintem olyan dolog, ami elfogadhatatlan. A maszájoknál is volt olyan hagyomány, miszerint a nők szeméremajkait kiskorukban vagy az első menstruációt követően le kell vágni, és ép gondolkodású ember nem gondolhatja, hogy ez a tradíció is fennmaradhatott volna vagy fennmaradhatna. Itt egy olyan dokumentumfilmről van szó, amely feltárja az érveket, ellenérveket, a helyiek véleményét, a környezet- és állatvédők álláspontját. Az, hogy bemutatunk egy jelenséget, mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy vagy megértsük, vagy pedig fellépjünk ellene. Esetleg valamilyen módon megismerjük azoknak a gondolkodását, akik ragaszkodnak ehhez. Itt az én tisztem nem az, hogy bármilyen állást is foglaljak ebben a kérdésben, bár én nagyon sajnálom a delfineket. De a film mint művészeti alkotás a lényege a dokumentumfilm-fesztiválnak.
Miért éppen Ön képviseli nagykövetként ezt a filmet?
Számomra nagy megtiszteltetés, hogy nagykövete lehetek egy neves rendezvényen bemutatott dokumentumfilmnek. Azt gondolom, hogy a szervezők választása azért erre a filmre esett, mert nagyon sok helyen jártam. A Feröer-szigetekről is sokat tudok mesélni,. De magát a filmet is meg lehet nézni január 27-én 17 órakor, illetve január 28-án 20:15-kor a Mammutban. A vetítésen a terveim szerint én is ott leszek majd és mesélek néhány érdekességet még a Feröer-szigetekről, Dániáról, sok minden másról, amennyiben a szervezők is ezzel egyetértenek. Egy ilyen neves dokumentumfilmes fesztiválban szerepet vállalni számomra megtiszteltetés. Örülök, hogy népszerűsíthetem, és ez teljesen független egy filmnek a mondanivalójától. Hisz éppen az a lényege egy filmnek, hogy érzelmeket váltson ki. Remélem, hogy ez a többiekben is meglesz majd.
A franciák által készített filmet tehát január utolsó péntekjén és szombatján nézhetjük meg a Mammutban, eredeti nyelven, angol és magyar felirattal.
