A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években is dübörgött a hazai turizmus, olyan rendezvénysorozatokkal, amik a mai napig külföldi turisták százezreinek jelentik a legszebb budapesti emléket. A gulyás jegyében együtt mulatott a japán, a svájci, a német és a kínai turista, és sejtésünk szerint a pálinka sem maradhatott ki a kóstolóból.
Gondoltad volna, hogy több száz fős gulyáspartik – illetve Gulasch-partik – helyszíne volt egykor a Hűvösvölgy? Bizony, a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években dübörgött az IBUSZ, és alkalmanként akár 500 ember is részt vett a magyar gasztronómia és nótakultúra köré épített tematikus esteken. Ezek az események hatalmas show-nak számítottak akkoriban. A turisták imádták a virtuóz muzsikát, egyenesen megőrültek a Magyar Rapszódiákat hallva, és miközben a zenészek húzták a nótákat, olyan ízletes magyar fogásokat kóstolhattak, mint a névedó gulyás, vagy a vasi aprópecsenye.
“Tömör kétórás keresztmetszetet kapnak magyaros kultúránkból, szívélyes vendéglátásunkból, esztrádkörítéssel. S aki azt hiszi, hogy magyaroskodó giccset lát, hát az kerekedjen fel a Hűvösvölgybe. Mint ahogy tették azt az elmúlt negyedszázad alatt közel milliónyian, s élvezték a mintegy ötezer előadás valamelyikét, Gálfi vezénylésében” áll a Kurír 1991. június 4-i számában, amiben a rendezvénysorozat 25. évfordulójáról emlékeznek meg.
Az említett Gálfi János volt a műsor kitalálója, szülőatyja, konferansziéja, díszlet-, s látványtervezője, koreográfusa, vendéglátója, aki korábban bűvészként is ismert volt. Több nyelven beszélt és ő vezényelte le a legendás IBUSZ gulyáspartikat.
“A zenekar tust húz, a vendégek – ezen az estén svájciak, németek, osztrákok, kínaiak és japánok – önfeledten tapsolnak. Gálfi a színpadon, kezében lobogó lángocskájú gyertyás tortával áll, s mosolyog. De ez csak egy pillanatig tart, s máris pörög a nyelve. Szimultán beszél szinte egyszerre angolul és németül. S természetesen japánul és kínaiul is odavet hálás közönségének egy-egy
mondatot. A kontaktusteremtés művésze. Mit művésze, virtuóza!
Harminc másodperccel korábban még vadidegenek ölelik keblükre, meghatározatlan korú asszonyoknak ad perceken belül gáláns kézcsókot. Játszatja a közönségét. Akik mindenben benne vannak. Akár virágokat kell válogatniuk, netán lopótökkel kancsóból bort szívniuk. Képzeljenek egy japánt üveg lopótökkel…S a játékok között – vagy tán ez a keretjáték? – magyar betétek. Népi táncosokkal, ősi tánckultúrával, magyar népi tőről fakadó zenével. Évszakok váltakozása, s a hozzájuk kapcsolódó nemzeti ünnepek. Vödörből locsolós, sivalkodós húsvét, aratás, Szent István, s az új kenyér ünnepe, szüreti mulatságok, karácsony, farsang és busójárás magyar módra.
Mindez bevallottan esztrádkörítéssel. Gálfi, a direktor… a többit lásd fent, nem szégyelli, sőt büszke rá” – méltatta a házigazdát a cikk írója.
