Gondolta volna, hogy egykor a kutyawellnessben is élen jártunk? Fürösztés, nyírás, trimmelés, közel 100 évvel ezelőttről Budapestről, a kutyafürdők fővárosából.
A kerület utcáit járva gyakran gondolkozom rajta, vajon milyen lehetett itt az élet a századfordulón, az első világháború alatt, vagy a két világháború között. Milyen üzletek voltak a körúton, kik lakhattak az impozáns épületekben, hogyan változott az utcakép? Vajon kikkel futnék most össze az esti sétákon?
A kutyasétáltatókat nézve az is felmerült bennem, hogy mennyiben változhatott a kutyatartás az évek alatt? Milyen fajtákat látnék a budai utcákon, ha visszamennék az időben mondjuk 100 évet? Agarakat? Vizslákat? Vagy voltak már uszkárok is, akiket csinosítottak a gazdik?
A témának utánajárva kiderült, hogy a két világháború között igazán úri dolguk volt a négylábúaknak. Virágzott a kutyawellness, több kutyafürdő is működött Budapesten. Budán a legismertebb a Budai Kutyafürdő volt, a Margit körút 56. szám alatt. Egy korabeli hirdetésből kiderül, hogy itt fürösztés, nyírás, fertőtlenítés, pensio-idomítás zajlott, és akár egy drótszőrű foxit vagy skót terriert is hazavihettek az üzletből a kuncsaftok, mivel tenyésztéssel is foglalkoztak a tulajok. Dübörgött a kutyapanzió- biznisz is, ebből is több volt a városban. Még luxusszanatórium is működött a Svábhegyen, hogy itt lábadozzanak a betegségből felépülő kutyák.
“Ez a szalon az elitkutyavilág találkozóhelye. Fürdő után kabátba öltöztetik őket, tiszta faketrecekben száradnak, azután szépen hazaviszik őket az asszisztensek vagy eljönnek értük a gazdáik. Ide a fürdetés csak primitív ábécéje a kutyaszépségápolásnak. A magasabbrendű műveletek csak ezután kezdődnek. Ma különösen nagy az izgalom. Nemsokára kutyaszépségverseny lesz és a kutyaprimadonnák már most idejárnak fésülködésre, nyiratkozni, avagy kis kozmetikai operációra.
— Nagyon sok előkelő kutya jár ide, kérem, — mesélik. — Gombaszögi Ella kutyája például, meg ott az az egyik külföldi követ pudlija.
A követpudli hallgatagon és rezerváltan ül egy sarokban nem szól a zajos foxikhoz, csak néz gőgösen maga elé. Olyan szegényke, félig szfinksz, félig oroszlánra nyírt külalakjával, mint egy 19. századbeli késői barokk fantázia.
— Most csak a drótszőrű foxi, a skót, meg az airdale-terrier a divat! Meg a magyar pumi és pulifajták. Ezek kezdik lekonkurrálni a foxikat! – írták az egyik fővárosi kutyafürdőről a Színházi Élet 1936/4. számában.
Aki tehát megtehette, az nem maga fürdette a kutyáját, hanem a budai kutyafürdőbe hordta, nyaralás idejére panzióba adta, betegség esetén állatkórházba, majd szanatóriumba. Sok kutyának már akkor is jobb dolga volt, mint a lakosság jelentős részének. Ami pedig egyenesen sokkoló: egykor a Gresham-palota is kutyafürdőként üzemelt, egy állatorvos is várta ott a négylábú kedvenceket.
Fotók: Arcanum
