2024. június 13., csütörtök
19.3 C
Budapest

A Móka már több, mint 10 éve a kerület lelke: interjú Acél Rékával

Sok mindenkit megtéveszthet a Varsányi Irén utca 9. szám felirata: Módszertani Kabinet. A Kölyökidő című népszerű televíziós sorozatból ismert Acél Réka üzletvezető megőrizte a hely múltidéző cégérfeliratát, aminek két szótagjából könnyed lezserséggel új nevet is adott. A Móka kávézót reggeliző és brunch étteremként definiálja a sikeres vendéglátós, de ennél sokkal több, akár egész napra is bekuckózhatunk a különleges hangulatú hely galériáján online üzemmódban, közben pedig végigkóstolhatjuk a napi menüt reggeltől estig. Réka a Móka mellett a Kacagás Bisztrót is üzemelteti. A két különböző jellegű kávézóról kérdeztük az üzletvezetőt.

Már több mint 10 éve vezeted a kerület egyik népszerű kávézóját. Pontosan hány éve is?

2022-ben voltunk 10 évesek. A helyet régen Módszertani Kabinetnek hívták, a helységgel együtt örököltük a cégértáblát is. 50 év távlatából sem tudjuk pontosan, hogy mit is takarhatott ez az elnevezés, aminek 2 szótagjából találtuk ki egy barátommal a kávézó nevét. Természetesen megünnepeltük a tízéves évfordulóját a helynek. Régóta álmodoztam arról, hogy ha egyszer saját üzletem lesz, akkor biztosan Kacagás lesz a neve. Ez is megvalósult, hiszen egy évvel ezelőtt felkértek a Jurányi Házban lévő kávézó üzemeltetésére is, aminek ezt a nevet adhattam.

Amikor megnyílt a Móka kávézó a Varsányi Irén utcában, több mint 10 évvel ezelőtt, akkor is ilyen volt a környék hangulata? Tele volt kis kávézóval, étteremmel?

Egyáltalán nem, akkor csak a Kapás utcai rendelő büféje, illetve a velünk szemben lévő Due Fratelli olasz étterem működött. Azóta rengeteget fejlődött a környék. Azért szerettem bele az üzlethelységbe, mert a sarkon van, és tudtam, hogy nagy üvegablakokkal világossá, otthonossá tudjuk tenni. Abban is potenciált láttam, hogy az üzlet a bringaút mellett van, sokan járnak erre gyalog vagy bicajjal. Miután mi megnyitottunk, gombamódra szaporodtak és nyíltak meg a vendéglátóhelységek a környéken.

Nagyon jó hangulatú, színes kávézót varázsoltatok a Mókából. Miből fakad a hely egyedisége, sajátossága?

Általában az eklektikus bohém jelzőt használom, ez a legtalálóbb a Mókára. Fiatalkoromban nagyon sokat utaztam. Mindenhol felkerestem a bolhapiacokat, ahol rengeteg kis tárgyat vásároltam, amelyek egyediek, az adott táj motívumait viselik. Egy idő után tudatosan gyűjtögettem már ezeket, amiket persze nem tudtam már sem a lakásban, sem a konyhában, a spájzban tárolni helyhiány miatt. Ezek a korábban megtetszett tárgyak, evőeszközök, poharak, tányérok voltak a kiindulópontjai a kávézónak. Szinte mindent használtan vettem, híve vagyok az újrahasznosításnak, szeretem megbecsülni a tárgyakat. A nem funkcionáló eszközöket nem kell feltétlenül kidobni, kreatívan fel lehet használni egészen más dologra, mint az eredeti funkciójuk. Újra lehet őket gondolni. A vécéajtó például vitorlaanyagból készült. Ez a szokásom a mai napig megmaradt, a kávézó tárgyait azóta is a bolhapiacokon szerzem be.

Hogyan alakítottátok ki a nyitvatartási időt? Melyik napszak a legerősebb a vendéglátás szempontjából?

Nekem mindig azok a helyek tetszettek, ahol reggeltől estig el lehet lenni, ami nem kimondottan csak kávézó vagy reggeliző, hanem mindennek a keveréke. Ilyen helyek főleg Spanyolországban vannak, amiket a spanyolok bároknak neveznek, ahol reggeltől estig, a napszaknak megfelelően bármilyen ételt el lehet fogyasztani. Mivel reggel 8 órakor nyitunk, ezért erős a reggeli felhozatalunk.  Sokan járnak hozzánk reggelizni, még szombatonként is. Az ebédmenünk egy leves és egy főétel, a sütijeink is nagyon népszerűek, illetve a mindig frissen vasalt szendvicseink és a saláták. Nyáron a teraszunk nagyon kedvelt.

Ha jól tudom, outsiderként tanultál bele a vendéglátásba, mivel egészen mással foglalkoztál. Ez nehézséget okozott?

Korábban, mikor a televízióban dolgoztam, nem volt közöm a vendéglátáshoz, de álmodoztam arról, hogy egyszer majd lesz egy saját kávézóm, mert az nagyon menő.  Szerettem Sass Tamás Presszó című filmjét, aminek egy presszó volt a fő helyszíne, ahol zajlott a cselekmény, ahol mindig történt valami izgalmas dolog. Ez a film nagyon inspirált abban, hogy megvalósítsam az álomkávézómat. Tökéletesen ilyennek gondoltam egy igazi vendéglátóhelyet, mint amit itt, a Mókában sikerült megvalósítani, hiszen itt találkoznak, ismerkednek egymással az emberek. Kialakult egy komoly törzsközönségünk, sok a visszajáró vendég. Volt időm, hogy kitanuljam a vendéglátás fortélyait, amit most már együtt a testvéremmel csinálunk, mivel ő kitanulta a szakácsmesterséget. Ő korábban marketing területen dolgozott, ami szintén egy hasznos, támogató tudás a vendéglátásban. Ez egy olyan szakma, ami állandó kihívás elé állítja az embert. Az utóbbi pár évben alaposan megváltozott a vendéglátóipari szabályozás, leginkább a gátfutáshoz tudnám hasonlítani, ahol folyamatosan le kell küzdeni az akadályokat.

Mikor kapcsolódtál a Jurányi Ház kávézójának az üzemeltetésébe?

Tavaly előtt februárban keresett meg Viki, a Jurányi Ház vezetője, hogy nincs-e kedvem üzemeltetni egy másik helységet náluk. Örültem a felkérésnek, mert a Jurányi Ház profilja nagyon szimpatikus, sok embert ismerek, akik itt próbálnak, dolgoznak. A Jurányi Ház egy hatalmas kulturális központ, ahova már több mint ötven szervezet költözött be, köztük művészeti csoportok, egyesületek, társulatok. Én magam is sokszor voltam itt előadásokon, hordtam ide a gyermekeimet foglalkozásokra, mindig kedveltem, és ráadásul csak két sarokra van a Módszertani Kabinettől. Abszolút otthonosnak éreztem a helyet, és végre megvalósult az a vágyam is, hogy lett egy Kacagás nevű bisztróm, ami nem hasonlítható össze a Mókával, nemcsak a mérete miatt, hanem a funkcióját tekintve sem. Itt jóval több ember fordul meg, illetve míg az egyik pillanatban ebédeltetünk, a másik pillanatban színházi büféként üzemelünk. Más a feladat, amikor betódul 100 ember egyszerre egy előadás előtt, illetve, ha csak páran kávéznak délutánonként.

Elégedett vagy a jelenlegi helyzettel, a két hely üzemeltetésével?

Nagyon elégedett vagyok, hogy bővült a lehetőségünk a Jurányi Házban. Folyamatosan tanulok, fejlődök, amióta a két helyet párhuzamosan működtetjük. Annak is örülök, hogy nem kerültem nagyon távol a művészettől, sőt, egy kulturális ház alagsorában van a Kacagás, ahol nagyon sok izgalmas esemény zajlik, a Mókában pedig már többször megkerestek filmesek, hogy dokumentumfilmet vagy vizsgafilmet forgassanak nálunk. Reisz Gábor filmrendező nálunk írta meg a legelső, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének a forgatókönyvét. Akkor épp itt lakott a környéken és minden nap bejött hozzánk kávézni, gyakorlatilag a galérián írta meg a könyvet, majd forgatott is egy filmjelenetet a kávézóban. Elégedett vagyok, hogy két ilyen izgalmas vendéglátóhelyet vezethetek. Nagyon jó csapattal dolgozom együtt, főleg egyetemistákkal, ők is a miliő miatt szeretnek nálunk lenni. Arra törekszünk, hogy a Móka és a Kacagás bájos és egyedi varázsát mindig megérezzék a vendégeink.

Legfrissebb

Döntőbe jutottak a budai diákok a Határtalanul vetélkedőn

Rengeteg diák vett részt idén a Határtalanul vetélkedőn, a II. kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulói a nagydöntőn is részt vett, ahol a legjobb...

DANTE: elmegyógyintézet, bordélyház és borozó is volt korábban az a hely,...

Pár hete nyitotta meg kapuit a Török utca 2. szám alatt a Margit-negyed legújabb kulturális színfoltja, a DANTE.  Jászberényi Gábor és Gulyás Herman Sándor...