2024. június 13., csütörtök
19.3 C
Budapest

Buda, a száznyelvű középkori város – I. rész: a szlávoktól az olaszokig

A mai Budapest területe egykor miniatűr Babilon lehetett, ahol évszázadokon keresztül számtalan nemzet megfordult – és volt, aki maradt is. Első részünkben a szlávoktól az olaszokig vesszük végig az egykor itt élő és virágzó nemzetek listáját.

Avarok, szlávok, ógermán törzsek

A Honfoglalás idején a mai Budapest térségét avarok és szlávok lakták. Erre az egyik bizonyíték Visegrád, Pomáz vagy Pilis neve, melyek a szlávság földrajzi nyelvemlékei. Északabbra ógermán törzsek éltek, kvádok, markommanok, akiktől a Nyitra és az Ipoly folyók nevei származnak.

Bolgárok

Anonymus XII. századi krónikája szerint a X. században jelentek meg a muzulmán vallású bolgárok, akiket iszmaelitáknak, szaracéneknek, böszörményeknek hívtak a magyarok. A nyelvtörténet magának Pest városának nevét is bolgár-szláv névadásnak tartja: a tűzhely, kemence jelentésű pest ( a bal parti városnév ), Budavár XIII. századi megalapítása után még Budára is ráragadt. A böszörményeknek jelentős befolyásuk volt a pénzgazdálkodásra, elterjedt volt náluk a többnejűség és a rabszolgatartás is, amiről Abu Hamid al Garnati naplója sok értékes művelődéstörténeti adatot őrzött meg. A XII. század Magyarországáról (amelyet Basgird-nak nevez) így írt naplójában:

„Azon országok közé tartozik, amelyekben legnagyobb a jólét és a bőség. Apró állatból húsz darab ára egy dinár.* Ötszáz rati** méz ára ugyancsak egy dinár, egy szép rabszolganőé pedig tíz dinár. De háborús időkben jó rabszolganőt lehet már vásárolni három dinárért”.

Az Aranybulla (1222) után – amely részben ellenük, részben a zsidók ellen is irányult – nem említik őket a korabeli források.

Németek

Az 1230-as évektől Pest városába II. Endre németeket – szászokat, osztrákokat – telepít. Az 1241/42. évi tatárjárás krónikása Pest városát már virágzó német városnak írja le. 1235-ben Pest városában említik azt – az ausztriai Baumgartenből származó – Werner lovagot, aki valahol a mai Országház környékén építtette meg késő középkorig emlegetett várkastélyát, Werner-palotáját. A tatárjárás mind Pest városát, mind pedig Óbudát felperzselte, a lakosság egy része viszont túlélte.

Amikor IV. Béla 1243-tól megkezdte az új budai vár építését, az új fővárosba Óbuda maradék magyarjait, majd 1248-tól fogva — újabb tatárjárástól való féltében — a bal parti Pest német polgárait is feltelepítette. Az udvarnak részben óbudai, részben esztergomi eredetű udvarnokai a budai városnak északi, magyar negyedében éltek. Itt állt a régebbi királyi palota is és templomuk a Mária Magdolna templom lett. A magyarok ide temetkeztek. A polgári városnak, a mai Várnegyednek középső és déli részét viszont a Pestről áttelepített és máshonnan bevándorolt német polgárok kapták meg.

Olaszok

A budai olaszok kolóniája főként a félolasz III. Endre, majd a nápolyi Anjouk magyar ágából eredő királyok, később Mátyás korában erősödött meg. Okleveles emlékeinkből tudjuk, hogy itáliai bankárok finanszírozták mind III. Endrét, mind pedig Anjou ellenlábasait. Sok más között az Anjouk korában kerültek Budára a pénzügyekkel foglalkozó firenzei Bardiak is. A XV. századra már olyan népes a budai olaszok tábora, hogy a Vár egyik utcáját Olasz utcának nevezik. Mátyás és Beatrix korában ez tovább fokozódik. Az udvar humanistái, muzsikusai, építészei, mesteremberei, orvosai – sorukban Bonfini, Galeotto, Chimenti Camicia, Giovanni Dalmata és számos kimagasló ember – mind itáliaiak. Meg is írja Bonfini – s száz évvel később Heltai András: “Eképpen akara Mátyás király Magyarországból Olaszországot csinálni”.

Ezekben az években élt Budán, Chimenti Camicia firenzei tudós sáfára, egy olasz ember, akit Bernardo Vespuccinak hívnak. Bizony, a híres felfedező testvére volt ő, aki 1489-ben azt írja haza Budáról bátyjának, Amerigo Vespuccinak, Amerika névadójának:

“Ha a király meghal, mi, budai olaszok valamennyien elpusztulunk” („se questo Re morisi, saremo tutti Italiani morti”).

Az olaszok beáramlása és meggazdagodása ugyanis olyannyira zavarta a lakosságot, hogy egyre több irigyük akadt. Vespucci jól sejtette: pár évvel később, 1496-ban, II. Ulászló idején a lázongó budai plebejusok megrohanták és kifosztották a budai olaszok házait, akik közül így sokan el is hagyták az országot.

Hamarosan folytatjuk – a franciákkal!

Forrás: Zolnay László – Kincses Magyarország. Középkori művelődésünk történetéből; Magvető, Zolnay László – Ünnep és hétköznap a középkori Budán

Legfrissebb

Döntőbe jutottak a budai diákok a Határtalanul vetélkedőn

Rengeteg diák vett részt idén a Határtalanul vetélkedőn, a II. kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulói a nagydöntőn is részt vett, ahol a legjobb...

DANTE: elmegyógyintézet, bordélyház és borozó is volt korábban az a hely,...

Pár hete nyitotta meg kapuit a Török utca 2. szám alatt a Margit-negyed legújabb kulturális színfoltja, a DANTE.  Jászberényi Gábor és Gulyás Herman Sándor...