Titi Katalin Andrea, a II. kerületi Pitypang utcai Általános Iskola oktatója kapta a 2021-es Év tanára elismerést. A pedagógust a díjátadó ünnepségen kérdeztük munkájáról, hivatásáról.
Mikor tudta meg, hogy ön lett az év tanára, váratlanul érte az elismerés?
Az őszi szünetben teljesen váratlanul tudtam meg, hogy én lettem idén az év tanára. Emlékszem, hogy mennyire megérintett a hír, nem akartam elhinni, még szerencse, hogy ültem. A mi munkánk több, mint egy munkakör, rendkívül sokrétű hivatás. Nagyon szeretem a gyerekeket, és annak is örülök, hogy ők is szeretnek engem, ezt mindig is éreztem a pályám során. Büszke vagyok arra, hogy több volt diákommal a mai napig is tartom a kapcsolatot, visszajárnak hozzám.
Mindig pedagógusnak készült?
1992-ben kezdtem el a pedagógusi pályát, a szülőfalumban Vizsolyban, akkor még képesítés nélkül tanítottam. Sokszor más szakma is eszembe jutott, de alapvetően azt gondolom, hogy erre a hivatásra születtem. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán tanultam, a Janus Pannonius Tudományegyetemen pedig okleveles humán szervező képesítést szereztem. A tanítással, a neveléssel, az osztályfőnöki teendőkkel és az új, modern pedagógiai módszerekkel kapcsolatos szervezési készségeket és kompetenciákat a Budapesti Tanárképző Főiskolán sajátítottam el.
Mit tanít pontosan?
Eredetileg tanító vagyok, de mindig igyekeztem megújulni. A drámapedagógiát alkalmazom, ami egy olyan módszertan, ami a gyerekeket segíti a mindennapi életben kizökkenteni. Szívesen ötvözöm a különböző művészeti tárgyakat, a magyar hagyományokra is építek. Az iskolámban elvállaltam a pénzügyi ismeretek oktatását is, pontosabban a pénzügyi és gazdasági alapismeretek alkalmazását építettem be a mindennapi oktatásba. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket az ismereteket napjainkban tanítsuk, amire egyébként a gyerekek nagyon fogékonyak, szívesen tanulják. Mindig az aktuális tudást próbálom ötvözni.
Hány éves pedagógiai munka van ön mögött, és mik a tervei?
32 éve tanítok, úgy érzem, hogy rengeteg tapasztalatot szereztem a tanításban, de a közoktatási, szervezői munka területén is. Ez a díj most egy állomás az életemben, egy komoly szakmai elismerés, de remélem, hogy a díj után is van még sok új lehetőség előttem. Nem szeretném, hogy a díj a pályám befejezését jelentse, mert rengeteg energia van még bennem és szeretnék minél tovább a gyerekek közelében maradni, mert a gyerekeknek gyógyító erejük van.
A diákjai tudják, hogy megkapta a díjat?
Elkísért a díjkiosztó ünnepségre egy diákom, biztosan beszámol majd a többieknek. Valószínűnek tartom, hogy nagyon fognak örülni.
