Igazi hollywoodi történet is lehetne Kun-Kuti Márton élete, ami példát mutat emberségből a mai kor emberének.
A régi újságokat olvasva kedves történetre bukkantam a 30-as évekből a gyámszülő-társaságokról, melyek egyfajta mecénásokat összegyűjtő szerveződések voltak. Abból a célból alakultak, hogy egy-egy tehetséges, de szegény sorból származó fiatal oktatását finanszírozzák.
Ilyen volt a Kun-Kuti Márton Gyámszülő Társaság is, amit Barabás Endre nyugalmazott tankerületi főigazgató 45 emberből toborzott össze 1934-ben. Névadójuk, egyben a támogatásukat is élvező fiatal, Kun-Kuti Márton egy kőművessegéd volt, akinek matematikai zsenialitása a házak építése közben is felragyogott. Egyenesen az új Bolyai Farkasként emlegették a korabeli lapok a Magyarfenesről származó fiatalt, aki csak az elemi iskolákat végezte el, majd bekerült a városba, ahol a kemény fizikai munka mellett hozzájutott olyan könyvekhez, melyekből elkezdte magát képezni csillagászatból és matematikából is.
Hosszú lenne elmondani, hogy 1922-től 1932-ig mi mindent olvashatott a félredobott papírfecnikből, kitépett könyvlapokból Kun-Kuti Márton, míg eljutott odáig, hogy ott állt Beke Manó tudósprofesszor előtt. A professzor először csak nézte az előtte álló keskeny vállú parasztgyereket, majd elkezdtek beszélgetni. Mikor a beszélgetés a professzor és a kőműveslegény között a négy órát is túllépte, Beke Manó ezt írta egy papírra:
“Új Bolyai Farkas. Meggyőződtem arról, hogy Kun-Kuti Mártonnak az elemi matematikán messze túlmenő ismeretei vannak. Így például kiszámította a gömb köbtartalmát integrálással. Leginkább meglepett az, amikor előadta az általa kieszelt eljárást, az n-ed fokú egyenlet közelítő megoldására. Eljárása olyan módszer, amely hasonlatos ahhoz, amelyet Bolyai Farkas eszelt ki” – számolt be a levélről az Ujság 1932-es, decemberi száma.
A tudós könyveket és más tanulmányokat adott át a fiatal fiúnak, aki pár hónap múlva visszament hozzá, és még jobban lenyűgözte a professzort, aki ekkor határozta el, hogy segíteni fogja, hogy az Isten adta tehetséget kifejlesszék.
Kun-Kuti Márton ugyanis matematikai tehetségén felül még asztronómiai tudását is bizonyította: saját maga készítette eszközével meghatározta a Holdnak a Földtől való távolságát, egy erős mágnessel és a közelében felfüggesztett vasdarabbal pedig a bolygó pályáját tanulmányozta.
Beke Manó professzor elküldte a fiút Barabás Endréhez, akinek szintén az volt a célja, hogy ne hagyja elveszni a magyar tehetségeket. Kérésére több professzor is fogadta a fiút, akik egyöntetűen kinyilvánították, hogy hatalmas tehetség és lehetőséget kell adni neki, hogy folytathassa a tanulmányait.
Már csak az anyagiak hiányoztak ahhoz, hogy ez a tehetség kibontakozhasson. A megoldást Barabás Endre szolgáltatta, aki létrehozta a Kun-Kuti Márton Gyámszülő Társaságot, 45 fővel, akik finanszírozták a fiatal tanulmányait. Kun-Kuti Márton Szily államtitkár engedélyével tizennégy hónap alatt levizsgázott a reál gimnázium nyolc osztályából, tizennégy hónap elteltével kezében volt az érettségi bizonyítvány, beiratkozhatott az egyetemre matematika- és fizika tanárjelöltnek.
A jó példa ragadós volt: egyre több gyámszülő-társaság alakult Budán. Így jutott oktatáshoz Adler Ernő borbélysegéd is, aki két év alatt végezte el a középiskolát és aztán jeles eredménnyel vizsgázott az egyetemen matematikából és fizikából. A harmadik gyámszülő-társaság lehetővé tette Kun István kifutó fiának, hogy a Képzőművészeti Főiskolán tanuljon, ami olyan eredménnyel sikerült, hogy képei feltűnést keltettek a Szinyei Merse Pál Társaság kiállításán is.
A gyámszülők a havi három pengővel nem csak pénzt adtak a tehetségek tanulmányaira, hanem őszinte szeretettel, gondoskodással is elhalmozták őket, követték a pályájukat. Így nem csak mecénást, de egy népes új családot is kaptak, távol a szülőföldjüktől.
És hogy kik voltak ezek az emberek, akik beálltak egy-egy szegény sorsú tehetség mögé? Ha azt gondolnánk, hogy csak a jómódúak, akkor tévedünk. Volt köztük vidéki tanító, budai óvónő… a többségük pedig 1-2 kivétellel csupa kis fizetésű tisztviselő.
