A Lukács fürdő ma sokkal több, mint egy a sok budapesti fürdő közül. Ez már régóta így van. Akad, akinek klub, van, aki a gyógyvizet élvezi, másnak az élményfürdő vagy az úszás és az edzés kombója a nap tökéletes befejezése.
A Lukácsról, a legendáról már írtunk, ITT. Most a történetét idézzük fel.
A ma a két úszómedencével (a hidegebbet, a 22 °C-ost férfi, míg a 26 °C-ost női medencének hívják), élményfürdővel, különböző hőfokú gyógymedencékkel, szabadtéri fitnesszparkkal, napozóterasszal, szaunavilággal, gőz- és herbálkabinokkal, csodás platánokkal büszkélkedő fürdő története 800-900 évre nyúlik vissza. Vagy még régebbre.
A budai Szemlő-hegy lábánál fakadó forrásokat állítólag már a rómaiak is ismerték, egy Claudius császár idejéből származó felirat említi az itt folyó felső és alsó meleg vizű forrást a mai Császár-Komjádi Béla Sportuszoda és a Lukács Gyógyfürdő területén. A 12. században a betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le Budán. A kolostorok mellé fürdőket is építettek, részben gyógyítási céllal. Azt talán nem tudták, hogy a víz nátriumot, kalciumot, magnéziumot, hidrogénkarbonátot, szulfátot és kloridot tartalmaz, de a jótékony hatása már előttük sem volt titok.
A török időkben nem csak hamam működött itt: a történetírók szerint a feltörő források energiáját a lőporgyártásba, illetve a gabonaőrlésbe is befektették. Buda visszavétele, 1686 után a fürdő a királyi kincstárhoz került, csaknem 200 évvel később vásárolta meg tőle Palotay (Hirschler) Fülöp. Ezzel kezdődött tulajdonképpen az általunk ismert Lukács története, a 19. század 80-as éveiben.
Ekkor épült fel a ma kórházként működő gyógyszálló, alakult ki az uszoda és jött létre a világszínvonalú vízgyógyászati osztály iszapfürdővel. Ide az egész világból érkeztek a gyógyulásra vágyók. A fejlesztések egycsapásra Monarchia-, sőt Európa-szerte híres fürdőhellyé avatták a Lukácsot, a XX. század elején, a Széchenyi és a Gellért elkészültéig ez volt Budapest legjelentősebb gyógyfürdője.
Ekkoriban kezdtek a vendégek márványból készült hálatáblákat elhelyezni a fürdő falán. 1979-ben jött létre a komplex gyógyfürdőellátást biztosító nappali kórház, 1999-ben pedig az uszoda szabadtéri medencéit újították fel.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című, 1886 és 1901 között Rudolf főherceg szerkesztésében megjelent 21 kötetes mű így ír a Lukács Fürdőről:
„A Lukács-fürdő vízbősége a fürdőtulajdonos állítása szerint 24 óra alatt 36.800 köbméter. A Lukács-fürdő az utóbbi évek alatt nagy átalakuláson ment keresztül. Gőzfürdővel, uszodákkal bővítették; az elektromos és massage gyógyítás módszerét is alkalmazzák; iszap-fürdőjét berendezték téli használatra is, és emeltek a Duna-parton egy kétemeletes palotát, melyben a fürdővendégek lakást, étkező, társalgó és szórakozó helyeket együtt találhatnak. A palota földszíntjében a régi fürdők megmaradtak, de csínnal át vannak alakítva. E telepnek fölemlítést érdemlő különlegessége iszapfürdője. A fürdő tojásdad alakú; hossza 30, szélessége 18 méter. Vize némely helyen 27° C., másutt 35° C. s a keleti részén 60° C. A tó körül 138 külön zárt fürdő van a tóba nyíló kijárással úgy, hogy a kinek tetszik, kimehet a tóba is.”
A Malom-tó nem tartozik szorosan a Lukács fürdőhöz, de a napozóteraszról csodás látványt nyújt az elhanyagoltságában is izgalmas „török fürdő” a Frankel Leó utcában. Korábban ITT írtunk róla.
