Február 24-én nyílt meg Bernáth Anna Róza Members of the soul című kiállítása a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Teltház volt a 15 éves tehetség kiállításmegnyitóján, rengetegen voltak kíváncsiak a képeire. Anna 10 éve koptatja a ceruzák, filctollak hegyét. A tárlata március 16-ig látható. A 15 éves művészpalántát tervei mellett az ő Budájáról is kérdeztük.
Miért pont Members of the soul lett a kiállítás címe?
Törekszem arra, hogy legyen a rajzaimnak egy belső tükröződése is. Sokszor előfordul, hogy megyek az utcán, látok egy karakteres arcot, lerajzolom, de a kompozíció és a kép összessége belső ihletésből születik meg. Azt szerettem volna kifejezni a címmel, hogy próbálom összegyűjteni mindazt, amit a külvilágból befogadok.
Összesen hány képből áll a tárlat?
Most 25 képet állítottunk ki az elmúlt két év munkáiból. Nagyjából 100-110 képemből válogattuk ki azokat, amelyek legjobban a szívemhez szólnak. Ezeket szerettem volna megmutatni a közönségnek.
Milyen technikával készültek a rajzaid?
Az elmúlt években rengeteg technikát kipróbáltam. A COVID alatt egy alkalommal bementem a Nagymező utcai Művészellátó boltba, és vettem egy csomó filcet. Korábban már volt egy időszakom, amikor kombináltam a festéket és a tűfilcet, majd azt vettem észre, hogy egyre dominánsabban használom a tűfilcet, és beleszerettem ebbe technikába.
Mi a tűfilc előnye és mi a hátránya?
Azért szeretem, mert nagyon kényelmes, könnyen cipelhető, kevés anyagot igényel. Előfordul, hogy utazom, közben látok egy érdekes arcot, rögtön előveszem a filcet, és lerajzolom. Ez az előnye. Ami a színeket illeti, nem hátrányként élem meg, hogy a lehetőségek minimálisak, inkább eszközként használom ezt a fekete-fehér kombinációt. Korrigálni sem szoktam túlságosan. Tetszik az az elgondolás, hogy amit felviszek a papírra, az ottmarad.
Már 10 éve a Budai Rajziskolában képezed magad. Mikor lett fontos számodra a rajzolás?
Egészen kicsi koromban, már az óvodában rákaptam a rajzolásra. Mindenhova papírral közlekedtem, és csak rajzolni szerettem volna. Mondtam a szüleimnek, hogy olyan iskolába írassanak be, ahol semmi mást nem kell csinálni, csak rajzolni. Szerencsére megtalálták a Budai Rajziskolát, már ötévesen beírattak, azóta Fábián Noéminél tanulok, amiért nagyon hálás vagyok.
Mik a terveid?
Nagyon sokáig építész szerettem volna lenni. Már 10 éves koromban felfigyeltem arra, hogy mennyire csodálatos egy szakma ez, mennyire elbűvölnek a szép épületek. Viszont mostanában hadilábon állok a matekkal, ezért elbizonytalanodtam, hogy valóban ez lesz-e az én utam. Nemrég felkértek egy projektben, amelyben együttesekkel, illetve egy DJ-párossal dolgozom együtt. Event-borítókat készítek, illetve jelenleg egy koncertplakáton dolgozom. Nagy örömömre van ez a munka.
Ami a továbbtanulást illeti, a MOME-ra szeretnék jelentkezni animáció- vagy grafikaszakra, ez a cél lebeg a szemem előtt. Viszont mostanság a külföldi továbbtanulás lehetőségén egyre többet gondolkodom.
A II. kerületben lakik a családod?
Nem, a XI. kerületben lakunk, de a II. kerület sokkal dominánsabb szerepet tölt be az életemben, hiszen a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanulok, illetve suli után a Budai Rajziskolában töltöm az időm jelentős részét.
Mit szeretsz a II. kerületben?
Nagyon a szívemhez nőtt, hiszen már óvodába is ide jártam, a Kitaibel Pál utcába. Rengeteg emlék köt ide. Szeretek eljárni a Gül Baba türbéjéhez, a Bambi kávézóba. A Manyi Kulturális Műhely is egy sajátos arculata a kerületnek, oda költöztetjük majd a kiállításomat, az a megnyitó április 23-án lesz. A Margit körúton a Franc Vintage üzletben is van pár képem és képeslapom, amit árulnak. Azt hiszem, egyre jobban belefolyok a kerület életébe, illetve ő az enyémbe!
Fotó: Kuttner Ádám
