A gyűjteményben helyet kapott a geológia, a tudománytörténet, a művészettörténet, a környezetpszichológia, a városszociológia, a városföldrajz és a regionális tudomány.
Budapest 150 éves évfordulójára új tanulmánykötetet készítettek, benne tizenkilenc tanulmánnyal, amelyek szerzői közvetve, közvetlenül a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kötődnek, Budapest pedig vagy kutatásuk célkeresztjében áll, vagy tudományterületük fontos példája.
A témák persze csak felvillantani tudják, hogy hányféle szempontból látják, érzik, illetve vizsgálják, elemezik a szerzők fővárosunkat, ami az ő városuk is, hiszen itt élnek, itt dolgoznak, itt alapítottak családot. Budapestet tehát teljességében ismerik, tudományos és hétköznapi értelemben is.
Az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetében mutatták be a kötetet, ami a Budapest 150. Tanulmányok a főváros jubileumára címet viseli. A könyv Izsák Éva és Szabó Pál szerkesztésében, az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg.
“Évtizedek óta ez a város az otthonom és egyetemünk helyszíne is. 150 évvel ezelőtt Buda, Pest és Óbuda egyesítésével létrejött egy olyan település, amely természeti adottságaival, épületeivel kiemelkedik a világ fővárosai közül. Természetesen Budapest történelmi múltja ennél jóval régebbre nyúlik vissza, ami még izgalmasabbá teszi városunkat. Régészként jól tudom, hogy már a római korban is ez a sokszínűség jellemezte ezt a területet. Jövőre ünnepeljünk Budapest elődjének, Aquincum városi rangra emelésének 1900. évfordulóját, úgyhogy jövőre 1900 éves lesz ez a 150 éves város” – mondta Dr. Borhy László akadémikus, rektor, egyetemi tanár a megnyitón.
“Álljanak bármelyik Duna hídra, nézzenek jobbra és balra: látják, milyen hihetetlen természeti különbség van Pest és Buda között, és ha lenéznek, ott a folyó. Ez meghatározta, és meghatározza a város fejlődését a mai napig. Ezenkívül meghatározza a társadalmi különbségeket is a pesti és a budai oldalon” – összegezte a könyvet Dr. Izsák Éva egyetemi docens, a könyv egyik szerzője.
A megnyitón részt vett Dr. Juhász Árpád geológus is, aki elmondta, hogy első vizuális emléke 6 éves korából származik Budapestről, hiszen Pécsett született. Elsőként a gellérthegyi panoráma tárult a szeme elé, ami teljesen lenyűgözte. A háború aztán teljesen lerombolta a várost, így egy másik oldalát is megismerte. A hidak helyén csak roncsokat látott, romépületek százai övezték az utakat. Végül a cserkészet hozta meg a budapesti természettel a kapcsolatot: 6-7 évesen már ismerte a kőzeteket. A kőfejtők, ahol sziklamászást gyakorolt, azok egy egykori élővilágról is meséltek, ahol a fosszíliákat tudta tanulmányozni. A háború után végignézte, ahogy újjáépítették a lebombázott Budapestet, ahogy újra megjelentek a hidak, az egyetem alatt ő is részt vett az építkezésekben.
“A várost járva néha úgy érzem, hogy hozzájárultam a háború utáni épületek rehabilitálásához” – mondta a geológus, aki később idegenvezetőként is dolgozott. Csoportjait minden alkalommal felvitte a Gellérthegyre, hogy ők is megtapasztalhassák azt a látványt, ami őt 6 évesen megbabonázta.
A hiánypótló kötet ingyenesen letölthető INNEN.
