Méltón emlékezett meg a II. kerületi Önkormányzat az egyik legnépszerűbb magyar politikusról, Göncz Árpád egykori köztársasági elnökről, író-műfordítóról, illetve Göncz Árpádné Göntér Zsuzsannáról, aki november 16-án lett volna százéves.
Az önkormányzat a századik születésnap alkalmából a Göncz Árpád Alapítvány közreműködésével emlékpadot avatott fel a házaspár tiszteletére a Vérhalom téren, a házaspár utolsó otthona közelében. November 17 és 19. között több alkalommal tárlatvezetést szerveztek a volt köztársasági elnöki rezidenciában, a Vérhalom tér 7-ben, ahol Göncz Árpád és felesége 2000-től egészen a halálukig élt. Göncz Kinga tárlatvezetésén mi is ellátogathattunk a különlegesen szép villába.
Göncz Árpádról, a demokratikus Magyarország első, hivatalát 1990 és 2000 között két ciklusban betöltő köztársasági elnökről és feleségéről a média által sokat hallottunk, kivételes közszeretet és tisztelet övezte személyüket. Egész életútjukkal mintát adtak szeretetből, emberségből, odafigyelésből.
A Vérhalom téri, egykori köztársasági elnöki rezidencia volt a házaspár utolsó otthona 2000-től halálukig. A vezetett sétára érkező látogatókat egy csodálatosan szép, de üres villa fogadta, termeiben Göncz Árpád életéről szóló tablókiállítással. A vezetett sétát Göncz Kinga vállalta el, akinek a segítségére voltak testvérei is az emlékezésben, a történetek felidézésében.
Göncz Kinga rendkívül közlékeny, barátságos hangulatban tartotta a sztorikra és a történetekre épülő villa bemutatását. A Göncz házaspár életének nagy részét a 3. kerületi Bécsi úti lakásban töltötte, majd államfőként a Béla Király u. 3/a. számú rezidenciába költöztek. Az elnökség után, 2000-től éltek az 1938-ban Kocsis Tivadar tervei alapján megépült neobarokk kastélyban, amely vendégházként funkcionált. Körbejárhattuk az egykori nappali, könyvtár, dolgozószoba helyiségeit. Göncz Árpádnak hatalmas könyvtára volt, amelyből körülbelül 6 ezer darabot az Országgyűlési Könyvtár vett át, és csaknem ugyanennyi került a Göncz Árpád Alapítvány által létrehozott Göncz Árpád Emlékhely könyvtárába. Az emlékhely őrzi leginkább a házaspár személyes tárgyait, bútorait.
Sok ismert hazai és külföldi politikus, befolyásos közéleti személy fordult meg a kastélyban, ahol nagyobb vacsorákat is tartottak a tiszteletükre. A házaspár minden nap sétált a Vérhalom tér környékén, nagyon népszerűek voltak, nem volt olyan alkalom, hogy ne szólították volna meg őket ismerős vagy ismeretlen emberek, mesélte Göncz Kinga, aki édesanyáról azt mondta: „Zsuzsa mozgatott sok mindent, ő volt a háttérmunkás, aki kevésbé volt látható, és aki mindenkinek segíteni akart.” Göncz Árpádné az elsők között vett részt a hazai szociális munkások képzésében, majd hivatásszerűen is nagy energiával fordult az elesett, a sérült és a hátrányos helyzetű emberek felé, bekapcsolódott az őket segítő civil szerveződések tevékenységébe. Férjével 1993-ban létrehozták a Kézenfogva Alapítványt, sok éven át a kuratórium elnökeként vezette azt.
„Négyen voltunk testvérek, állandó jövés-menés volt nálunk. Mindig csöndben kellett maradni, mikor Árpád fordított, hiszen miután kijött a börtönből, fordításból tartott el minket. Zsuzsa szigorúbb volt, Árpád mindig el volt foglalva, vagy börtönben volt, vagy napi 12 órákat fordított, vagy köztársasági elnök volt” – mesélte viccesen Göncz Kinga szüleiről, akitől megtudtuk, hogy nagyon sok segítséget kaptak az anyai nagyszülőktől, ezért minden szünidőt Gödön töltöttek.
Göncz Kinga és testvérei meséltek arról az időszakról is, amikor édesapjuk börtönben volt, és óriási megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy „csak” életfogytiglani ítélet kapott halálbüntetés helyett. A börtönbe félévente lehetett 3 kg-os csomagot feladni az elítélteknek, akiknek az élelmiszerébe vitamint és kávét is elrejtettek. Göncz Kinga nevetve mesélte, hogy gyerekként hogyan győzte meg a postást, hogy a 3 kg-os csomag helyett a 4 és fél kilós csomagot is fel tudják adni. A korábban volt politikus arra is visszaemlékezett, hogy a börtönben a beszélők során édesanyja virágnyelven osztotta meg Göncz Árpáddal a titkosabb információkat.
A kedves sztorizgatások során szóba kerültek a folyamatos lehallgatások is, hiszen a börtönből kikerült Göncz Árpád évtizedig a hatóság látókörében volt. „Mindig kattogott nálunk a telefon, mi tudtuk, hogy lehallgatnak minket” – mesélte a tárlatvezetőnk. A kastély egyik szobájában filmösszeállításokat nézhettünk meg az egykori köztársasági elnökről, de a sztorikért hálás közönség kérdésekkel is bombázta a Göncz testvéreket.
Arra a kérdésre, hogy készült-e Göncz Árpád arra, hogy visszatérjen a politikába a 80-as évek végén, Göncz Árpád elhíresült mondatával válaszolt a lánya: „Ha lesz olyan történelmi pillanat, amikor rám szükség lesz, akkor itt vagyok!”
Göncz Árpád és felesége, Zsuzsanna mindig vidám és reményteli képsoraira emlékezve távoztunk az építészeti remekműből, amelyet, mint megtudtuk, német befektető vásárolt meg.
A Göncz házaspár tiszteletére elhelyezett emlékpad tovább őrzi kerületünkben az egyik legnépszerűbb magyar politikus, Göncz Árpádnak és feleségének az emlékét.
