Márton-napi lámpás felvonulásra várta a családokat lámpáskészítéssel, zsíroskenyérrel, teával és forralt borral vasárnap a Marczibányi Téri Művelődési Központ. Szó volt mindenről, ami a november 11-i jeles naphoz köthető.
De ki is volt Szent Márton, akire ilyenkor emlékezünk? A legenda szerint a Római Birodalom Pannónia tartományában, Savariában, vagyis a mai Szombathelyen született 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus fiaként. Később a római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában.
Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, elárulták a rejtekhelyét. Miután így rábukkantak, Mártont 371-ben püspökké is szentelték és Tours-ban segítette a rászorulókat haláláig, 398-ig.
Az árulkodó libák mindmáig hozzátartoznak Szent Márton napjához. Már csak azért is, mert ez az adventi böjtöt megelőző utolsó nap – ekkor még szabad jókat falatozni, mulatni. Szóval a libák most sültként tűnnek fel az asztalon, meglehetősen jó társaságban. Márton napjára ugyanis általában megforrt az újbor. Ekkor kóstolták meg, így is szólt a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. Ezért került és kerül máig az asztalra a libasült mellé a “Libás-bor” vagy “Márton-bor”, aminek még gyógyító hatása is van a hagyomány szerint.
A lámpások pedig úgy jönnek a képbe, hogy Európa sok részén tüzeket gyújtanak, vagy lampionokkal vonulnak ilyenkor a korán leszálló estében. Néhol Szent Mártonnak öltözött lovas vezeti a menetet, vállán a híres köpennyel.
A Marcziban a vasárnap délutáni kézműves foglalkozáson színes üvegablakokat idéző, kézbe vehető papírlámpásokat készítettek a gyerekek Sipos Orsolya művészetpedagógus vezetésével, majd egyből be is vetették ezeket: egy kört tettek velük a már sötétedő délutánban a téren.
A látvány igazán festői volt, nézzék csak!
