Az egyik kedvenc esti Duna-parti panorámánk természetesen a Parlament, kivilágítva, amit távolról, a Duna budai oldaláról és közelről, a vízről is érdemes megnézni.
“A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. Mint Párisban. A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák…” – írta Szerb Antal 1935-ös budapesti útikalauzában.
Ha most kiballagunk a Batthyány térre, ugyanazt láthatjuk, mint az író a harmincas években: szemben az Országház, balra a Margit híd és jobbra a Szabadság híd (akkoriban Ferenc József-híd). A téren párok, fotózkodó turisták, az elhaladó sárga villamosok hangja, a kerékpárosok, a háttérben a Parlamenttel – kétségkívül ez az egyik leghangulatosabb helyszíne a budai oldalnak.
“Ez a világrész nem nélkülöz bizonyos tengerészeti hangulatot és mindenféle itt rekedt életformákkal lehet találkozni. Ültem itt már például felfordított csolnakon, mint egy hajós, és néha kis lépcsőkön le lehet menni és üldögélni közvetlenül a víz fölött, mint Velencében és számolni a parti lámpák fénycsíkjait a Dunán. Uram, Ön nem is képzeli, mily gazdag ez a város lehetőségekben” – írta Szerb Antal.
A Parlamentet látni ott van minden ide látogató turista listáján, sokan közülük még hajós kirándulásokra is befizetnek, hogy megnézhessék Európa – nekünk kétségkívül a világ – egyik legszebb épületét. A vízről nézve a látvány felerősödik: az aranyszínben játszó monumentális Országház 96 méter magas kupolájával a vízen is tükröződik, elképesztő látványt nyújt.
Mi már talán meg is szoktuk, az aranyló Parlamentet is, a Dunát is, meg a fénycsíkokat is. Ezért fontos, hogy néha megálljunk egy kicsit: akár a Batthyány téren, akár valamelyik hídon. Lassuljunk le és nézzünk körül, milyen csodák vesznek minket körbe.
Fotók, videó: Farmosi Nóra, Federico De Maglie
