A szeles időben is sokan jöttek el a Széchenyi-hegyi végállomásra, ahol a gyerekek kipróbálhatták az irányítótermet, a váltóállítást, megmutatták nekik a jegykiadás csínját-bínját és bekukkanthattak a mozdony vezetőfülkéjébe is.
A gyerekek és a szülők is érdeklődve figyelték a kulisszák mögötti világot és több fiatal már azon gondolkodott, hogy elvégzi a hétvégi, fél éves tanfolyamot. Negyedik osztálytól lehet jelentkezni, a sikeres vizsga után pedig általában havi két alkalommal várják a vissza a gyerekeket szolgálatba. Bért ugyan nem kapnak a munkáért, csak ellátást, mégis szívesen jönnek. Sőt, van, akit a mozdony füstje is megcsapott és azt is eldöntötte, hogy később beáll vasutasnak.
Budapestről és vidékről is érkeztek a családok. Riporterünk találkozott váciakkal, tápiószentmártoniakkal is. A gyerekeknek a legjobban a mozdony belseje tetszett, de élvezték a váltóállítást is és olyan is volt, akinek a jegykiállítás volt a kedvence.
„Imádja, mert vonatmániás! Ott bent a kallantyúkat szereti kipróbálni, a tűztérajtót meg ezeket” – mondta egy apuka. Lelkesedésből tehát nem volt hiány, ugyanis ez a hangulat volt általánosságban jellemző a nyílt napra.
