Az utóbbi években a Budai-hegyvidék – különösen a II. és a XII. kerület – fokozatosan vált a budapesti vaddisznók egyik fő élőhelyévé. A helyzet mára égetővé vált: a kondák egyre bátrabban mozognak az erdők határain kívül is, sőt, utcákon, kertekben, játszótereken is feltűnnek.
A lakók részéről egyre nagyobb aggodalom kíséri a jelenséget, miközben az önkormányzat kénytelen jogi és szakmai kompromisszumokat keresni.
A Városmajor és más közparkok is érintettek, egyes kertvárosi lakosok a kerületi Facebook-csoportokban arról számolnak be, hogy éjszakánként kopognak a disznók lábai az utcán, kóborló kondák jelennek meg térfigyelő kamerák felvételein. Az egyik fórumon egy lakó így nyilatkozott: „Harmincöt éve élek itt, de ilyet soha nem láttam — nem merem kivinni a kutyát, nem merek kimenni kora este a kertbe.”
A helyi önkormányzat részéről a témában volt egy lakossági fórum is, melyet a polgármester hívott össze a feszülő hangulat miatt. Az önkormányzat hivatalos álláspontja szerint a lakossági bejelentések és saját észlelések alapján már többszörös túlszaporulatról van szó.
A konfliktus leghevesebb pontja az állatok sorsa: miközben sokan az altatóval történő kábítást tartják a megfelelő megoldásnak, az állatvédő csoportok – gyakran „malacvédőként” emlegetve magukat – tiltakoznak a módszer ellen. Az önkormányzat tájékoztatása szerint jelenleg a befogott disznók áttelepítése nem engedélyezett az afrikai sertéspestis miatti szabályozás miatt. Ezek alapján – bár az etetéssel elcsalogatott állatok befogása csak átmeneti cél – végül altatásban való elpusztítás jöhet számításba.
A városi disznók „új fajként” adaptálódtak
A Telex riportja részletes képet ad arról, hogy a disznók milyen magatartásbeli és genetikai adaptációkat mutatnak. Egy helyi lakos elmondta, hogy gyakran hallani, amint a disznók egész kondákban bandáznak éjszaka; a kopogás, csámcsogás hangja a házban is hallható. Az önkormányzat jelenleg hat befogóketrecet rejtett helyeken helyezett ki.
Érdekes módon a szakértők szerint ezek a városi disznók már nem viselkednek úgy, mint az erdőlakók: ha egy befogott példányt mondjuk 100 km-rel arrébb engednek szabadon, sok esetben visszatalál az eredeti területhez. A mozgásterületük viszonylag kicsi — az egyik felmérés szerint átlagosan mindössze 74 métert távolodnak el a városhatártól.
A budai hegyvidéken zajló vaddisznóprobléma már nem egyszerű erdei vadak városi betörése: komplex város–természet konfliktus, amelyben biológiai, jogi, társadalmi és etikai kérdések is együtt mozognak. A lakosság félelme és igénye a gyors beavatkozásra nagy, de az állatvédelmi szempontok és az ASP-kényszer korlátokat szab. A szabotázs, az érzelmi töltet és a szakmai kompromisszumok szükségessége további nehézségeket okoz. A következő években az lehet a kérdés, hogy sikerül-e olyan stratégiát kialakítani, amely egyszerre csökkenti a veszélyt, megvédi a lakókat, és – ahol lehet – minimális szenvedéssel kezeli az állatok helyzetét.
Fotó: Facebook – Vaddisznók a Hegyvidéken és környékén
