Azt hinné az ember, hogy a 20. század második felének pin-up girl kultúrája, a szexi, mondjuk gumiabroncsot hirdető kártyanaptárok kora végképp letűnt az új évezredben. Hát nem.
Elég végig menni a 4-es és a 6-os vonalán a Margithídtól a Széll Kálmán térig. A házak felújításának idejére a homlokzatokra tett gigantikus hálókat nem hagyják békén a hirdetők, és reklámoznak mindent, ami belefér – a fűnyírótól a bojleren át a fesztiválig.
A házak lakói nyilván nem boldogok, hogy elveszik tőlük a fényt és a kilátást. De vélhetően még boldogtalanabbak, ha az utcáról néznek lakásaik irányába. Mert amit látnak, az szexi ugyan, de igencsak letűnt vizuális kultúrát képvisel. Meg – gondolnánk – letűnt koncepciót is, abból az időből, amikor még úgy gondolták: egy bikinis nővel bármit el lehet adni. Esetleg bikinit sem viselővel, mint itt, a Tölgyfa utcánál, épp ott elvágva, ahol még:
Bár lehet, hogy én tévedek. Nektek bejönnek ezek a reklámok?
Mondjuk van, ahol tényleg indokolt a dolog. De attól még lehetne egy kicsit stílusosabb. Meg igazibb.
