Megelevenednek a budavári zsidóság nyolc évszázados történetének emlékei.
Az első budai zsidó negyed kapuja valahol a mai Dísz tér és a Palota út találkozásánál állt, úgy 800 éve. Nem sokkal a város alapítása után a kapu közelében telepedett le egy kicsi zsidó közösség. Később Luxemburgi Zsigmond átköltöztette őket a Vár másik végébe, a mai Táncsics Mihály utca környékére, mert kellett a hely a palotaépítéshez.
Az új helyszínen 1526-ig éltek viszonylag békében, majd amikor a mohácsi csata után Szulejmán szultán bevonult Budára, kirabolta a várost, és elvitte magával a zsidó közösség tagjait, akiket valahol az Oszmán Birodalom területén telepített le. A vár visszafoglalása után sokan visszatértek volna, de az új betelepülők már nem itt telepedtek le, hanem inkább a Vár alatti részen, a Vízivárosban találtak új otthont maguknak és a családjuknak. A Habsburg-uralom idején a fő tevékenységük a Várban állomásozó katonák kiszolgálása volt.
Nagyobb számban csak az 1930-as években telepedhettek le zsidó származású polgárok a budai Várban, de ennek is vége szakadt 1944-ben, a németek bevonulásakor. Ma viszont már újra formálódik a zsidó közösség, az ő imaházuk a Bécsi kapu közelében található és nézhető meg.
Angelo Rotta pápai nuncius volt az, aki elsőként tiltakozott a magyarországi antiszemita intézkedések miatt. Azt a fontos kérdést is felvetette, hogy a katolikus egyháznak mi az álláspontja a zsidók üldözésével kapcsolatban, de a választ meg sem várva nekilátott egy diplomáciai védőháló megszervezéséhez. Közel 20 ezer zsidó kapott védlevelet tőle, több lakóházat vatikáni védelem alá helyezett, a Várbeli rezidenciáján pedig emberek százait bújtatta.
Az üldözöttek ezreit megmentő Angelo Rotta villája közelében alakította ki a főhadiszállását 1944-ben Wilhelm Höttl, a német SS őrnagya. A pompásan berendezett Dísz téri kis villa eredetileg Schulhoff Lajos szabadkai zsidó földbirtokos és borász tulajdona volt. Az épületben mindazok a politikusok megfordultak, akiknek tárgyalniuk kellett a náci Németország képviselőivel. A vendégek közül Adolf Eichmannt, a Harmadik Birodalom fő hóhérját azért kell megemlíteni, mert a kettejük budapesti tárgyalásán hangzott el először az a megdöbbentő adat, amely szerint körülbelül hatmillió halottja volt a deportálásoknak.
Az Úri utca 15. számú ház bejárata mellett látható Raoul Wallenberg emléktáblája. A svéd diplomata az életét áldozta az üldözött magyarországi zsidók megmentéséért. A gazdag családból származó, építész szakmával rendelkező diplomata sokszor megfordult az üldözötteket bújtató Berg család házában, ahol mások mellett a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet, az ellenállási mozgalom tagját is bújtatták.
Szintén az Úri utcában áll az a ház, amely Zwack Péter gyerekkori otthona volt. A kapu fellett két kovácsoltvas griff látható, akik egy kapcsos könyvet őriznek. A legenda szerint ez az a kötet, amelyben a népszerű Unicum titkos receptje található. A család 1932-ben költözött ide, majd akkor hagyták el az épületet, amikor 1944-ben el kellett menekülniük a német megszállók elől.
A Bécsi kapu téren áll az irodalmi mecénás, Hatvany Lajos egykori palotája. A zsidó család a cukor- és konzervgyáruknak köszönhetően a XIX. század végére nagyon meggazdagodott. Az épület előtti járdán olvasható azoknak az íróknak, költőknek, zeneszerzőknek az aláírása, akiket Hatvany Lajos ebből a vagyonból támogatott, és akik gyakran megfordultak itt. Volt például olyan este, amikor a több ezer kötetes irodalmi szalonban Bartók Béla zongorajátékát Thomas Mann hallgatta.
A mai Babits sétányon állt egészen a XVII. századig a középkori zsinagóga. Sajnos, az épület maradványai nem látogathatók, de van remény arra, hogy hamarosan ismét feltárják a korábbi évtizedekben visszatemetett romokat. A Zichy-kastély falán van egy emléktábla, amelyre felvésték a középkori zsinagóga képzeletbeli belső képét.
A középkori épület romjaitól néhány méterre található a budavári zsidóság működő és látogatható zsinagógája. A kapun belépve nagyon régi sírkövek láthatók, amelyek azért menekültek meg, mert azokat a későbbi építkezések során felhasználták. E házak renoválásakor bukkantak elő az újrahasznosított síremlékek, amelyeket már az imaházban őriznek. Az épületet az 1960-as években újították fel, és akkor régi zsidó feliratokat és szimbólumokat találtak a falakon. Mára a helyi zsidó közösség kinőtte az imaházat, ezért a fontosabb ünnepeiket egy közeli szálloda nagytermében tartják.
Aki további részletekre kíváncsi, annak érdemes az interneten jelentkeznie egy olyan tematikus sétára, amely során a résztvevők bejárják a budai zsidóság számára fontos helyszíneket a Várban.
