Legendák övezték, sokan őrültnek, mások kiváló sportembernek tartották a Sándor-palota utolsó urát, akit a lovakon kívül szinte semmi nem érdekelt.
Sándor Móric Ördöglovas néven vált híressé az 1820-as és 1830-as évek Pest-Budájának utcáin. Családja a 18-19. században hazánk egyik befolyásos főnemesi családja volt, kastélyaik és palotáik Magyarország épített örökségének kiemelt emlékei. Ezek közül az egyik leghíresebb a Sándor-palota, amit Sándor Móric apja, Sándor Vince gróf építtetett 1803-ban. A palota 3 év alatt készült el. 2000-ben teljeskörűen restaurálták és 2003-tól a Köztársasági Elnöki Hivatalnak ad helyet a gyönyörű budai épület.
Sándor Móric gróf 1805. május 23-án született az arisztokrata családba, amit már akkor extravagancia és botrányok öveztek: apja a budai palotájukat kis fedett híddal kötötte össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen az utcára kilépnie színházba menet. Nagybátyját II. József hosszú évekre Kufsteinbe záratta a jobbágyaival szembeni, még a feudalizmus jogrendje szerint is megengedhetetlen kegyetlenkedései miatt.
Móricot egyke és beteges gyerekként az apja mindentől óvta, így amíg Sándor Vince élt, fia a lovaknak még a közelébe sem mehetett. 17 évesen ült először lóra, amikor a maga – és vagyona – ura lett. Onnan viszont nem volt megállás. Rögtön egy angol telivért nyergeltetett fel, amelyet azonnal úgy ült meg, mintha azon született volna. Még ebben az évben bemutatta a pesti Nagyhíd (későbbi Deák Ferenc) utcában első mutatványát: két kocsi közül szorult helyzetéből úgy szabadult, hogy megsarkantyúzva lovát, átugratott három egymás mellé fogott parasztlovat.
Később nyaktörő ugrásairól és viharos vágtáiról híresült el, amiket a pozsonyi várdombon is bemutatott. A főúri társaságokban jókat szórakoztak a különc grófon, aki úgy ugratott át szekereket, lovakat, ökröket a nyílt utcán, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A budai várba vezető lépcső kedvenc lovaglóhelyének számított, a békés járókelők szinte rettegtek tőle. Saját palotájában, a mai Sándor-palotában is lóval közlekedett, de mások házába is előszeretettel lovagolt be: beteg, öreg kertészének a szobájába éppúgy, mint a pesti főúri paloták termeibe, vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeleti szobájába. Egyszer orvosa fejéről Tell Vilmos módjára lőtt le egy almát. Kalandjait saját festője meg is örökítette, így jól dokumentáltak Sándor Móric mutatványai.
Bravúrjaival külföldön is hírnevet szerzett az Ördöglovas: a bécsiek jól ismerték a Práterben végrehajtott attrakcióit. Egyszer például szorosan egymás mellé állított három fiákért, majd a középső kihajtott közülük. Az így keletkezett kocsinyi résen hajtott át vágtában hatos fogatával a gróf anélkül, hogy érintette volna a kapuként szolgáló bérkocsikat. Angliában is ismerték, ahol rókavadászatokon vett részt, így is fejlesztve a tudását. A hajtóvadászat közben sövényeken, kerítéseken, kőfalakon és vizesárkokon kellett átugratni. Az őrült lovast a lovakon kívül sok minden nem érdekelte, egyik közeli barátja, Széchenyi István mégis igyekezett felhasználni a gróf befolyását arra, hogy a budai tanácsot megnyerje a Lánchíd ügyének, amit még egy naplóbejegyzésében is megemlített.
Több korabeli rekord is köthető Sándor Móric nevéhez: Pozsonyból Bécsbe 2 óra 40 perc alatt, Bécsből Budára 31 óra alatt hajtott ugyanazokkal a lovakkal. Őrült akciói nem ritkán jártak hatalmas bukással, eséssel, amiket angolosan csak accidentként emlegetett. Ezek gyakran eredményeztek csonttöréseket, agyrázkódást, ficamokat.
Az Ördöglovas végül az elmegyógyintézetbe került, amiben nem zárható ki az örökölt hajlam, de a számos fejsérülés is hozzájárulhatott állapota súlyosbodásához. 1850 végén éppen a bécsi kaszinóban tartózkodott, amikor elméje elborult. A dühöngő őrültet megkötözték, majd egy prágai elmegyógyintézetbe vitték, ahol néhány évet töltött el a felépüléséig. Utolsó éveit vadászattal és ménesének igazgatásával töltötte, emlékeivel körülvéve. A gróf 1878. február 23-án halt meg, Bécsben, itt azonban nem értek véget az őrült események. A legenda szerint a hazatérő koporsót szállító négy tüzes fekete paripa a bajnai templom előtt megvadult, és elragadta a kocsit. Amikor végre sikerült őket megállítani, a lovak összeestek, követték a halálba is gazdájukat.
