2024. február 23., péntek
11.4 C
Budapest

A jó példa ragadós: a budai szabó és vendégei összefogtak a Down-szindrómás gyermekekért

Béres Géza eltökélt célja, hogy megmutassa: adni jó. Másokat is erre buzdít, hogy a hétköznapokban is vegyük észre, hol lehet segíteni.

A budaiak kedvenc szabóját lehetetlen nem észrevennie annak, aki gyakran megfordul a Vízivárosban. Üde színfoltja ő is és üzlete is a kerületnek. Hosszú évek óta dolgozik azon, hogy vendégei stílusa makulátlan legyen. Az utóbbi időben viszont egyre több jótékonysági akciót is szervez: daganatos betegeknek visz parókát, Down-szindrómás gyermekeknek szervez élménynapot levendula farmján – mindezt úgy, hogy saját, budai és vidéki közösségéből is egyre többen csatlakoznak hozzá. Béres Gézával pár nappal azután beszélgettünk, hogy egy egész napra mosolyt csalt a Down-szindrómás gyermekek és szüleik arcára a Balaton partján.

Menjünk vissza a kezdetekhez. Gyerekkorodban volt bármilyen példa előtted, amiből megtanultad, hogy adni jó?

Az egész családom mindig szeretett segíteni, ahol tudott, ha nem is kimondottan a jótékonykodáson keresztül. Én utcazenéltem 17 évesen, bejártam egész Európát. Ezt örömzenélésnek nevezném, de rengeteget kaptam általa. Amikor az emberek meghallották a Hotel Californiát, lelassultak és eszükbe jutott egy nyaralás, vagy bármilyen szép emlék, amit díjaztak némi adománnyal. Impulzust, jó érzéseket adtam át a zenével, és azt hiszem, ez az élmény itt indult el.

Később, már fiatal vállalkozóként jótékonykodni is elkezdtél, ha jól tudom.

Igen, pizza házhozszállítással kezdtem el foglalkozni elsőként, 20 évesen. Akkor is sok esetben vittünk pizzákat egészségügyi dolgozóknak. Később jött a buddhizmus az életembe, ami hozta magával, hogy adni jó. Éltem Thaiföldön, ahol az emberek 98 százaléka buddhista, ott ez a mentalitás erősen jelen van. A COVID alatt is segítették egymást: az éttermek kiraktak minden nap ételadagokat az utcára, hogy aki rászorul, elvehessen belőle egyet. Nem is vettek el belőle többet, mint amire szükségük volt. A mai napig havonta járok Bangkokba, így látom rendszeresen, milyen önzetlenek. Itthon ott állnak a balatoni nyaralók üresen. Miért nem adják oda egy hétvégére, vagy 2-3 napra olyan embereknek, akik rászorulnak, vagy nem tehetik meg, hogy elmenjenek nyaralni?

A COVID alatt maszkokat adományoztál a kórházaknak. Ez volt az első olyan akciód, amire felkaphatták az emberek a fejüket.

Ázsiai barátaim hívták fel rá a figyelmemet a COVID elején, hogy kezdjek el maszkokat varrni, mert szükség lesz rájuk. Így is lett, mire bejött hozzánk a vírus és lezárták a határokat, nekem már volt 10.000 maszkom, miközben a kórházakban nem volt. Elkezdtem adományozni márciusban, a többi között a János Kórháznak is. A sors iróniája, hogy később bekerültem pont a János Kórházba.

A következő jótékonykodásra a daganatos betegeket szemelted ki, itt már egy kisebb csapat is gyűlt köréd. A betegeknek mivel tudtál segíteni?

Az elején akartam szervezni egy szeretetnapot, egy vidéki helyszínre, de sajnos mivel ők nagyon le vannak gyengülve, ezt nem tudtuk megvalósítani. Végül én mentem el hozzájuk, parókákkal és a vendégeim által adományozott termékekkel – ásványvízzel, aloe vera termékekkel. Az adományokat mindig közvetlenül, a rászorulókhoz juttattam el. Felvettem a kapcsolatot a Veszprémi Onkológiával, de náluk nem volt nyitottság, zárt kapukat döngettünk. Végül ismerősön keresztül sikerült elvinni az adományokat a Podmaniczky utcába, az onkológiára. Kedvesem a női, én a férfi osztályokat kerestem fel, ott beszélgettem is a betegekkel. A csillogó szemek, és a betegeken látszó öröm nagyon jó érzés volt, ezúton is köszönöm azoknak, akik hozzájárultak, hogy ez az adományozás létrejöhessen.

Milyen szerepe van a felsőörsi levendula farmnak az akcióidban?

A levendula farmot azért hoztam létre, hogy a munkatársaim, dolgozóim el tudjanak oda vonulni kikapcsolódni, ingyen és bérmentve. Szeretnék hátrányos helyzetű embereknek is munkát adni azzal, hogy a levendulaszüretnél őket alkalmazom, hiszen nekik sokkal jobb érzés lehetőséget adni. Majd a leszüretelt levendulát is 100 százalékban visszaforgatjuk, hogy olyan helyre kerüljön a befolyó összeg, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Beszéljünk az utolsó akciódról, ami emberek százait mozgatta meg!

Ez is úgy kezdődött, hogy kiírtam a Facebookra: szeretnék Down-szindrómás gyermekeknek szervezni egy szeretetnapot, ahol pizzát sütünk, megnézhetik a Balatont a szüleikkel. Így kapcsolódtak be a többiek: egy kedves ismerősöm, akinek lovardája van, egy másik barátom, akinek vitorlása van. A hölgy, aki segített összekapcsolni a családokkal, szintén így jelentkezett, általa sikerült megszervezni a kirándulást, hajókázással, lósimogatással, levendulaszedéssel és pizzasütéssel 15 Down-szindrómás gyermeknek és kísérőjének. Végül egy olyan élményt sikerült szerezni a gyerekeknek és szüleiknek, amire ők is és mi is emlékezni fogunk, mert rengeteg nevetéssel, pozitív energiával telt a nap. Öröm volt látni, mennyire élvezték a gyerekek, akik lehet, hogy enélkül nem jutottak volna hozzá ezekhez az élményekhez. Sok ilyet fogok még csinálni, legközelebb Down-szindrómás felnőtteknek is. A levendula farmon szüretelt csokrokat pedig a szabóságban lehet majd megvenni, aminek a bevétele szintén ezekre a jótékonysági akciókra megy majd, 100 százalékban.

Mit üzennél annak, aki kedvet kapott hozzá, hogy segítsen?

Ez a lehetőség mindenkinek adott. Akinek van egy kis telke, csónakja a Balatonon, bármije, ossza meg másokkal. Akár már a posztok megosztásával is rengeteget segíthet. Ez nem kerül semmibe.

Legfrissebb

Ilyen disznótor még nem volt Budán!

Megnéztük az első budai disznótort a Fény Utcai Piacon. A Fény Utcai piac Buda, de talán egész Budapest egyik legjobb közösségi helyszíne. A piac miatt...

Floráriumok, kerámiák és kézműves sámlik a Maker’s Marketen

A most kétéves Maker's Marketet a hűvösebb időszakban a Marczibányi Téri Művelődési Központban rendezik meg, míg márciustól a Fény utcai piacon. A havi dizájnvásáron...