Újabb közösségi térrel bővült a Margit-negyed , az Új Művészet
képzőművészeti folyóirat által életre hívott Szerkesztőség a napokban
nyitotta meg kapuit a Keleti Károly utcában. A Szerkesztőség egy új, multifunkcionális találkozóhely, kávézó, designbolt, kiállítótér és munkaállomás is. Erről kérdeztük a szerkesztőség két tagját:
Rudolf Anicát, lap vezető szerkesztőjét és Sibrik Attila online főszerkesztőt.
Mikor döntöttétek el, hogy ide költöztök a II. kerületbe?
Rudolf Anica: 2021 őszén egy reggel felvetődött a belvárosi, Nagymező utcai
szerkesztőségi irodánkban, hogy mi lenne, ha nyitnánk egy helyet. A COVID
felerősítette az amúgy is már egy ideje érzett bezártságunkat, szinte mindenki
tartósan home office-ból dolgozott. Attila és én még aznap délután elindultunk
a kerület környező utcáiban feltérképezni a kiadó ingatlanokat, és még azon a
héten meg is néztünk párat. Aztán egy ismerősünk felhívta a figyelmünket a
Margit-negyedre, és onnantól kezdve elköteleződtünk. Nem volt kérdés, hogy a
hely feelingje és a kulturálisan nagy iramban fejlődő városrész mellett tesszük
le a voksot. Attól fogva alig vártuk, hogy átjöjjünk a Margit hídon, bár az akkor
még egy kicsit odébb volt.
Miért pont ezt a helyszínt választottátok?
RA: Több üres önkormányzati ingatlant is megnéztünk, de az elejétől fogva
tudtuk, hogy az első szerelem lesz tartós: a Keleti Károly utca hangulata, a
Margit körút közelsége és a Majláth-házak a nagy teraszokkal mind a
napfényes, nagy üvegportálos helyiség mellett szóltak. A mérete is megfelelő
volt, nem beszélve az alaprajzról, ami végül az összes funkciót magába tudta
foglalni.
Mint képzőművészeti folyóirat szerkesztősége régi vágyatok volt, hogy
kiállítóteretek is legyen?
RA: Igazából nem volt ilyen vágyunk korábban, de amint megláttuk a nagyobbik
teret az üzletben, tökéletesen egyetértettünk abban, hogy lesznek kiállítások.
Nagyon sok kortárs művészt ismerünk, és régóta sokukkal együtt dolgozunk
különféle projektekben a médián kívül is.
Milyen művészeknek lesz kiállítása nálatok? Milyen kiállításokra alkalmas a
kiállítóteretek?
RA: Fiatalokkal szeretnénk elsősorban dolgozni. A fő szempont a hely belakása,
tehát térinstallációkban, kimondottan a szerkesztőségbe álmodott
projektekben gondolkozunk. A kiállítások másfél-két hónapig lesznek fenn a
tervek szerint, és a megnyitókat követően a kávézó beköltözik a térbe, vagyis a
betérőknek az az élmény is felkínálkozik, hogy egy installációban ülve ihatják a
kávéjukat, miközben beszélgetnek vagy dolgoznak. A jelenlegi tárlat – Dóczi
Attila kiállítása – különlegessége, hogy még a padló is be van vonva a játékba.
Hogy jött az ötlet, hogy több legyetek, mint szerkesztőség, mint kiállítótér,
hiszen kávézóként, desingboltként és találkozóhelyként fogtok működni.
RA: Ahogy az előbb mondtam, egyrészt szándékos a nyitás, mert nagyon
fontosak számunkra az események, az élő kapcsolatok. Nemcsak hatékonyabb
így a munka, de sokkal élvezetesebb, remélhetőleg a résztvevőknek is.
Másrészt az ötletek spontán bontakoztak ki, illetve folyamatosan fejlődtek, és
indaként kezdték behálózni a teret. Tetszik ez a folyamat, és nem tervezzük
megállítani. A funkciókat és a teret a programokra, az aktualitásokra újra és
újra átrendezzük majd.
Sirbik Attila: Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még Szerbiában éltem, volt egy saját
helyem, ahol elfért egymás mellett a képzőművészet, az irodalom, a zene és
mindenféle egyéb közéleti, kulturális program. Ezzel a tapasztalattal tudtam
rákapcsolódni Anica ötletére, amivel még tavaly előtt rukkolt elő, miszerint
szeretné progresszív módon megújítani az Új Művészet szerkesztőségi
működését, ami köré egy kis kávézót, közösségi teret és egy book store-t
álmodott. Ezt a hullámot könnyedén meg tudtam lovagolni, hiszen a saját
kiadóm, a Symposion már előzetesen is rendelkezett olyan kapcsolati tőkével,
amivel el tudtuk kezdeni felépíteni a designboltunk koncepcióját, ahol már
most különböző kis kiadók művészeti kiadványait, rizó- és szitanyomatokat,
tervezői ruhákat és kiegészítőket is talál a betérő, de a kínálatunk idővel egyre inkább bővülni fog. Egyébként a szerkesztőség arculata is hívogató: Kárpáti
Tibor és Solymosi Mór munkáját dicséri.
A szerkesztőségi munkátokat nem fogja zavarni ez a sokféle tevékenység?
RA: Nem, sőt. A szó szoros értelmében vett szerkesztést home office-ból is
lehet végezni, azonban a munka nagy része a kapcsolatépítésre épül. Idáig egy
belvárosi, második emeleti lakásban működött a szerkesztőség, így a
szerzőkkel, művészekkel inkább online tartottuk a kapcsolatot. Az élő jelenlét
viszont sokkal hatékonyabb és főleg izgalmasabb. Mostantól bárki bejöhet
hozzánk nyitvatartási időben, és egy kávé mellett megbeszélhetjük az
aktualitásokat, ötletelhetünk, sőt, a szerzőink egymással is kapcsolatot
ápolhatnak. Ezen kívül a „nyitott szerkesztőség” modellje azt is lehetővé teszi,
hogy a vendégek és az érdeklődők hallgatóként bekapcsolódhatnak a
párbeszédbe, de akár kérdéseket is feltehetnek.
SA: A zavar fogalma esetünkben mindig egy előzetesen letisztázott koncepció
mentén oltódik ki, hiszen a tapasztalataink és a háttértudásunk lehetővé teszi a
szerkesztőségben töltött mindennapjaink észszerű kordában tartását. Ha zavar
keletkezik, annak csak örülünk, nem rejtett célunk éppen az, hogy minél
többféle gondolat, kreatív energia szabaduljon fel, és csatornázódjon be a
szerkesztőség terébe.
Lesz külön baristátok, vagy ti főzitek a kávét a vendégeknek?
RA: Barista is dolgozik az üzletben, de a legnagyobb kihívás, amikor mi magunk
próbálunk hattyút rajzolni a tejhabba.
Hogy sikerült a megnyitótok ?
SA: Jobban, mint vártuk. Na jó, igazából sejtettük, hogy ennyien el fognak jönni,
ami éppen azt mutatta meg számunkra, hogy a tér be tudja tölteni azt a
funkcióját, amit megálmodtunk. A legkülönfélébb kreatív energiák és
gondolatok tudtak „gazdát” cserélni. A progresszivitás és a hálózatépítés élteti
a kultúrát.
RA: A megnyitó – nem túlzás – hatalmas siker volt. Körülbelül háromszáz
érdeklődő fordult meg az este folyamán nálunk, ami köszönhető a frenetikus
L.A. Suzi zenekarnak is, no meg a hely szellemének.
